Forrás:http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Mako/pages/monografia_5/010_a_varos_mezogazdasaga.htm

A birtokok számának változása Makón

1820187018951928951306949415472

Szirbik Miklós 1835-ben már azt írta: „Amely darab földet ezelőtt 40 esztendővel egy háznép bírt, most azt 10-12 bírja.” A birtokok elaprózódásának okát a famíliák elágazásában és az idegenek betelepülésében látta.68 A parcellák száma a 19. század második felében robbanásszerűen növekedett: míg 1781-ben 656, 1820-ban 1072, addig 1880-ban már 20 874 birtokrészletre oszlott a makói határ. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a parcellák száma nem azonos a gazdaságok számával, s hogy egy birtokos több gazdaság tulajdonosa is lehetett.

A középparaszti birtok bomlásának folyamatát jól mutatja a makói Nagy György család kültelki állományának változása 1781 és 1880 között. A Vertics-féle felmérés idején a családnak három sessió (132 hold/1100ÿ-öl) földje volt az Igási és a Rákosi út közti tanyaövezetben. 1820-ra az addig egy tagban lévő telki föld a családi vagyonfölosztással földarabolódott, hat, egyenként huszonkét holdas birtokrészre.69 A birtokaprózódás ebben az esetben az osztott öröklés következménye volt. Hatvan évvel később, az 1880-i kataszteri fölmérés idején a terület már igen apró, 3-15 holdas parcellákra tagolódott. Az eredeti, 1781-i birtok ekkorra már harmincnégy részre bomlott, amelyen kilenc tulajdonos osztozott. Közülük csupán kettőről lehet biztosan tudni, hogy a Nagy György család tagjai. Ők örökségként jutottak a birtokukhoz, a többi tulajdonos viszont adásvétellel szerezte meg őket.70

A jobbágytelki birtokok elaprózódásaMakón már a 18. század végén megkezdődött. Tóth Ferenc szerint azonban 1781 és 1820 között a folyamat még nem volt igazán jelentős. Valamelyest csökkent az egytelkesek és az ennél nagyobb birtokosok száma, a negyedtelkeseké pedig növekedett. „A társadalom mélyreható tagolódása nem a telkes jobbágyok kategóriáján belül zajlott, Makó társadalmára az elzselléresedési folyamat jellemző.”71 A birtokaprózódás igazán jelentős méretűvé csak a 19. század utolsó harmadában vált. Ezt az egyre gyorsuló folyamatot a birtokeladások, birtokvásárlások és az osztott öröklés szokása okozta. Márton György szerint a 20. század első évtizedeiben a magas földárak miatt sok birtokos eladta a birtokát. A kapott pénzen a várostól távolabb, hasonlóan jó, de kétszer akkora területet vásárolt.72

Vizsgáljuk meg, hogy a birtokaprózódás folyamatával párhuzamosan zajlott-e fölhalmozás, növekedette-e a száz holdnál nagyobb gazdaságok száma és területe! Az 1870 utáni negyedszázad jelentős változást nem hozott, a birtokok száma csak kismértékben {241} növekedett. Ezután azonban visszaesés figyelhető meg. 1895 és 1915 között a száz holdnál nagyobb birtokok száma 36-ról 14-re, 62,22%-kal csökkent.

A száz holdnál nagyobb gazdaságok számának változása 1870–1915-ben

187018951900191319153436291414

A 19. és a 20. század fordulóján a száz holdnál nagyobb birtokoknak nemcsak a száma, hanem a területe is jelentősen csökkent. A száz holdnál nagyobb gazdaságok egyre kisebbek lettek, területük szétforgácsolódott, fejlődésükre nem a birtokhalmozódás, hanem az ezzel ellentétes birtokaprózódás volt jellemző.

Birtokváltozások száz holdnál nagyobb birtokosok körében

1895 és 1915 között (holdban)

189519131915B Nagy Ferenc–104103Joó Péter137116123Meskó Sándor399322255Nacsa György170147129Nagy Gy. József145266255Nagy Gy. Péter–126106Nagy István220172124Özv. Szentes Vidorné–108108Özv. Szűcs Jánosné–113104Vajda Péter–111102

A birtokfejlődés Makón – mint láttuk – nem járt polarizációval. Az egyre aprózódó, széttöredező birtokokat nem a száz holdnál nagyobb területen gazdálkodók szerezték meg. A középparaszti birtok bomlása egyirányú süllyedéssel járt, és a már úgy is jelentős törpebirtokok számát növelte tovább. A földbirtokok aprózódása azonban nem föltétlenül jelent elszegényedést. Erre Kövér György is rámutat: „A föld az üzem működése szempontjából kétségtelenül csak az egyik tényező. Viszonylag kis területen is lehet munkaigényesebb kultúrákkal, gépesítéssel stb. intenzívebb gazdálkodást kiépíteni.”73 Makón a törpebirtokok nyomasztó túlsúlya ellenére a gazdák zöme a munkaigényes, belterjes hagymakultúra keretei között és a bérletek adta lehetőségekkel élve biztos megélhetést tudott nyújtani családjának.