Makói életképek: Makó története

Szeretettel köszöntelek a Makói életképek közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 260 fő
  • Képek - 186 db
  • Videók - 98 db
  • Blogbejegyzések - 238 db
  • Fórumtémák - 7 db
  • Linkek - 35 db

Üdvözlettel,

Makói életképek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Makói életképek közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 260 fő
  • Képek - 186 db
  • Videók - 98 db
  • Blogbejegyzések - 238 db
  • Fórumtémák - 7 db
  • Linkek - 35 db

Üdvözlettel,

Makói életképek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Makói életképek közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 260 fő
  • Képek - 186 db
  • Videók - 98 db
  • Blogbejegyzések - 238 db
  • Fórumtémák - 7 db
  • Linkek - 35 db

Üdvözlettel,

Makói életképek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Makói életképek közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 260 fő
  • Képek - 186 db
  • Videók - 98 db
  • Blogbejegyzések - 238 db
  • Fórumtémák - 7 db
  • Linkek - 35 db

Üdvözlettel,

Makói életképek vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Forrás:http://www.szentgellertborhaz.hu/latnivalok.html

Makó város története

Földrajzi helyzete. Makó az ország délkeleti szegletében, a román határ közelében, a Maros jobb partján, a megye székhelyétől, Szegedtől 30 km-re, keletre esik. Két történeti táj: a rétség és a mezőség találkozásánál fekszik. Éghajlata meleg; a nyár száraz és forró. Időjárása szélsőséges; a magas nappali hőmérsékletet éjjeli lehűlés követi. Éghajlatilag a forró nyár jellemzi. Itt fordul elő hazánkban a legtöbb nyári nap (85-90), átlagos évi középhőmérséklete 10,9 oC. A napsütéses órák évi átlagos összege meghaladja a 2100 órát, így napfényben az ország egyik leggazdagabb vidéke. A csapadék kevés, 112 évi átlag 585 mm. Makó tengerszint fölötti magassága 82 m, a nyugatra eső ártéri területé átlagosan 79 m. Makó vízföldrajzi helyzetét a Maros és a Szárazér ősi vízrendszere határozza meg.

Földtanilag a város termőtalajának legnagyobb részét a lösz, Nyugati felét réti agyag, a Maros közelében homokos öntéstalaj teszi ki. Makó a legyezőszerűen szétfutó utak középpontjában fekszik, ami kifejezi, hogy a csanádi régiónak nemcsak közigazgatási, de piackörzeti góca is volt. Jelenleg főforgalmi útjainak szerkezeti gerincét a 43-as számú út alkotja, amely hazánkat Romániával köti össze. Fontossága 1968-ban nőtt meg, amikor a nagylaki határátkelőhelyet megnyitották. Vasútvonala Aradra és Szegedre 1883-ban, Hódmezővásárhelyre és Nagyszentmiklósra 1903-ban épült ki. A fővárossal közvetlen vasúti összeköttetése van. A marosi vízi közlekedésnek a honfoglalástól fontos szerepe volt.

A honfoglalás előtt. Ôskori telepnyomok a város északi határából kerültek elő. A rézkor állattenyésztést folytató péceli kultúrájából a Vas-halom környéke őriz emléket. A 20. század elején Makó környékén még másfél tucatnyi mesterséges földhalom, kurgán fordult elő, amelyek a rézkor végén, a bronzkor elején jöttek létre. A legjelentősebb makói lelet a Vörös-keresztnél került elő 1938-ban. Az öt edényből álló együttes a rézkori Zóki kultúrán belül a régészeti szakirodalomban Makói-csoport nevet kapta.

Népvándorlás idejéből Makó főleg szarmata emlékekben gazdag. A régészeti terepbejárás során több tucatnyi szarmata lelőhelyet azonosítottak. Ôket germán törzsek, majd a hunok követték. A város határa Árpád-kor emlékeiben is gazdag.

Középkor. Makó első említése 1247-ben Vlnuk alakban maradt fönn. A Velnök - ahogyan ejtették - tulajdonnévi eredetű. Nyolcszáz év múltán a szegedi Vőneki családnévben korunkig él. Velnök hosszan húzódó település volt a Maros jobb partján. A folyó fölsőbb szakaszán terült el Felvelnök, lejjebb Alvelnök. Első virágzása a 13. század második felére esett, amikor a Csanád nemzetséghez tartozó Makó bán volt a földesura. Az 1299. évi oklevél így említette: "Felvelnök, amelyet újabban Makófalvának neveznek". A "Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" szólás a keresztes hadjáratok idején keletkezett. 1217. évi kereszteshadjárat idején a dalmát boroktól megrészegült Makó vitéz Spalato (Split) tornyait meglátva azt hitte, hogy már Jeruzsálembe érkezett. Harcostársai megnyugtatták, messze van még Makó (vitéz) a szent várostól. A szólásnak városunkhoz semmi köze. E tájon a középkorban sok kis falu terült el egymás közelében: Szentlőrinc, Kisfalud, Malomszög, Vásárhely-Makó, Szentlászló, Szentmargita stb. Ezeknek egybeolvadásával a 14-15. század fordulójára indult el Makó a városias fejlődés útján. A 15. században a környék piaci központja lett. Jogilag nem fejlődött ugyan mezővárossá, de gazdaságilag mezővárosi szerepkört töltött be. Az 1337-i oklevél földesúri kúriáról, a helység piacáról, vámszedéséről tesz említést. A helység nevéből lekopott a -falva végződés, és Makó (1516-ban már így említi az oklevél) virágzó mezővárossá fejlődött. János király 1528-ban két alkalommal is megfordult benne, a szultán megbízásából itt üdvözölte őt Mezet bég.

A török kor. 1551-ben a makóiak még bátran visszaverték Kámber bég támadását. Ezt Tinódi is megénekelte. Erre Mehemet beglerbég fenyegető levelet küldött Temesvárról Gárdonyi Tamás bírónak, aki kénytelen volt ajándékkal kiengesztelni a törököt. Makót első ízben, 1552-ben Ahmed beglerbég tatár hordái égették föl, de ezt a pusztítást a település hamar kiheverte; a következő évben negyven portát, öt év múlva háromszázat vettek számba. A második nagy futás 1596-ban következett be. Szolimán temesvári basa tatárjai fölégették a templomot, a paplakot, a városházát; megsemmisült az egyházi és világi levéltár, sőt a helység pecsétje is. Makó szellemi kibontakozása a reformáció jegyében fogant. A török nem akadályozta az új hit terjedését. Makó a vidék reformátusságának központja, esperesi székhely lett. A makói iskola a gyulainál is híresebb volt, és itt húsz-harminc teológus tanult. A zaklatások ellen a helység bírája 1608-ban az erdélyi fejedelemhez folyamodott. Báthori Gábor oltalmába is vette a makóiakat. A város a hódoltság alatt khász (szultáni) birtok lett; így évente csak egyszer adózott. A szomszédos falvakat viszont a szpáhik állandóan zsarolták, ezért lakóik népesebb központba költöztek; így fejlődött Makó mezővárossá. Gazdasági erősödését mutatja, hogy megvásárolták a szomszédos pusztákat. Az itt tenyészett magyar szarvasmarha keresett volt a külföldi piacokon. A váci harmincadnál 1563. július 22.-1564. március 9-e közötti hét és fél hónapnyi időben legtöbb marhát a makói tőzsérek hajtottak (Makó 3175, Jászberény 2212, Debrecen 2132, Szeged 1718, Kecskemét 1691 darab). A Csanád nemzetséghez tartozó Makó családnak 1563-ban magva szakadt. Az új földesurak kegyetlenségeikkel sokat keserítették jobbágyaikat. A pozsonyi kamara 1675-ben oltalmat nyújtott a városnak. Ettől kezdve a földesúr a kincstár lett, lakói évi száz tallért fizettek a kamarának, és ezzel megszabadultak a robot és a dézsma kötelezettségétől. Nem jobbágyoknak tekintették magukat, hanem királyi szabadosoknak (libertini regii). A város teljes határát szabadon, megszorítás nélkül művelhették, a királyi haszonvételeket (regálékat) tetszésük szerint kezelhették. A sok viszontagságot átélt Maros-parti városnak legtragikusabb eseménye a Szeged alól 1686-ban visszavonuló török-tatár hordák pusztítása volt. Különös kegyetlenséggel égették föl a várost, űzték el a védtelen lakosságot. A pusztítás során a nádtetejű, vesszőfonatú házak a tűz martalékává váltak. Lambion francia térképész-hadimérnök 1695-ben azt írta: Makó nincs többé, lakatlan, csak este látni itt-ott pásztortüzet.

Az újjátelepüléstől a polgári forradalomig. A visszaszivárgó lakosság arra kérte a magyar kamarát, kedvezményekkel segítse elő a település benépesítését. Az 1699. május 7-én Pozsonyban kelt oklevél értelmében "az önkéntes visszatérőket összesen és egyenként, kik az említett Makó városában állandó lakásra akarnak letelepedni vagy állandó épületeket akarnak építeni, négy éven át minden közmunkától és adó alól, nemkülönben bármiféle rendes vagy rendkívüli járulékok alól felmentjük". A régi Makó településtörténete 1686-ban lezárult, és 1699-ben egy tetszhalott állapot után eleinte vontatottan, majd hirtelen gyorsasággal indult fejlődésnek. A mai Makó kialakulása az újratelepüléssel kezdődött, egymás után jöttek létre az új városrészek. Településtörténeti szempontból rendkívül becses adatokat tartalmaz az 1717. évi összeírás, amelyet a királyi kamara utasítására Metekovicz János György szolnoki helyettes provizor (tiszttartó) hajtott végre. Makó belterületén 84 család, tehát mintegy 400-500 lélek lakott. A többség, 59 családfő Makón született. Nemcsak a népességében, de földrajzi tekintetében is őrzi Makó folyamatosságát. Az újjátelepüléskor a lakosság felekezeti különállás szerint telepedett le, létrehozva a kétközpontú: katolikus és református városmagot. A két városrész elhelyezkedése is a pusztulás előtti állapotot követte. A törzslakosságot alkotó reformátusság a Maroshoz közelebb helyezkedett el; vesszőből font temploma a jelenlegi lelkészlak kertjének lábjában állt. A jövevénynek számító katolikusok a református városrésztől kissé északnyugatra telepedtek le; vesszőfonatú templomuk a mai Szent István tér környékén állt. A két törzsökös városrész természetes védettséget élvezett: délen a Maros, nyugaton a mocsaras, nádas rét, északon és keleten a Nagyér védte. Ezen csak hidakon lehetett a várost megközelíteni. Volt külső védelmi gyűrű is: a Kákási-, a Mikócsai- és a Margitai-ér vonulata. A város gyors fejlődésnek indult. Jelentős volt mind a természetes szaporulat, mind a bevándorlás. Stanislavich Miklós püspök az 1740-es években zsidókat és ruszinokat telepített le, ekkor Makó zsidó és görög katolikus városrésszel bővült. Közben járványokat, természeti csapásokat kellett átvészelnie. A legnagyobb veszélyt a marosi árvizek jelentették. A Maroson kívül a Nagyérnek is volt jelentős szerepe a településszerkezet alakulásában. A mai Zrínyi, Apafi és Kálvin utca Nagyérre futó telkeivel körülölelte a törzsökös várost; szinte körútként foglalta keretbe a két ősi városrészt. A törzsökös városrészek utcái spontán jöttek létre. Az első városrendezési tervet a helytartótanács 1810. október 9-i rendeletére Fejérváry Ferenc mérnök készítette 1815-ben. A zsidóság kifli alakú utcáit kiegyenesítette, a zsákutcákat és zugokat megszüntette. Az 1821. évi árvíz után Kőszeghy László püspök-földesúr utasítására Giba Antal földmérő elkészítette a református templom környékének részleges rendezési tervét. A visszaállított Csanád megyének 1730-tól Makó lett a székhelye. Mária Terézia korában Makó népes mezőváros volt. Vertics József úrbéri térképein (1778, 1781) már Újvárost is föltüntette. A piacteret öblösnek mutatja. Itt állt a Nepomuki Szent János tiszteletére emelt kápolna. Makó eredeti két piacterét a Maros hullámsírba temette. Ezekhez vezetett az Apátfalvi útnak nevezett mai Batthyány utca. Időközben átalakult a városszerkezet, az aradi-apátfalvi országút áttevődött a mai Megyeház utcára. Az új piactér a mai Főtéren jött létre. A református városrész az Aradi, a katolikusoké a Kálvária utca irányában terjeszkedett. Néhány évtized alatt megszületett Újváros, ahol már a lakosság vegyes felekezetű. A Maroson vízimalmok kelepeltek, 1824-ben 21 volt belőlük. Ház- és tárhajóból álltak, a kettő között forgott a vitorla. Legtöbbjük kétpár-köves volt: búzás és darás. Az utolsó marosi vízimalom az 1932. évi áradáskor ment tönkre. A szárazmalmok keringősátorból és malomházból álltak. A városban 46 szárazmalom működött. Előfordult közöttük kétjár-mos ikermalom is. Az első katonai fölmérés (1784) egy szélmalmot tüntetett föl, számuk később tizenkettőre emelkedett. Az utolsó az 1930-as évek közepéig működött. Az első gőzmalom Makón 1862-ben épült. (Innen ered a Gőzmalom u. elnevezés.) Néhány évtized múlva már hat működött belőlük. Nyolc évtizedig folyt váltakozó hevességgel a püspök földesúr és Makó város között az úrbéri per. A földesúr Mária Terézia urbáriumának rendelkezéseihez, a város korábbi privilégizált helyzetéhez ragaszkodott. 1778-ban a helytartótanács az egész határt a város birtokában hagyta. Az uradalom 1802-ben a belső és a külső legelő egy részét visszavette. Végül 1805-ben a közlegelőt 23 320 holdban állapították meg.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. A márciusi forradalom híre március 18-án érkezett Makóra. Csanád megye közgyűlése elfogadta a 12 pontot; kérte a királyt, hogy az országgyűlés határozatait mielőbb szentesítse. Návay Tamás főispán lett a közcsendi bizottság elnöke. április 5-én Sántha Sándor másodalispán vezetésével küldöttség ment Pestre, ahol hangsúlyozták: "Vérrel is készek áldozni a szabadságért". Megalakult a nemzetőrség, tagjai április 12-én tették le az esküt. A népgyűlés menesztette a város addigi bíróját, az új elöljárótól a földesúrral vívott úrbéri per mielőbbi befejezését várták. Az első népképviseleti országgyűlésbe Bánhidy Albert alispánt választották követnek. 1848 októberében Temesvár osztrák várparancsnoka fölszólította a püspöki szentszéket, hogy tagadja meg a forradalmi kormányt, és föltétel nélkül engedelmeskedjen a várparancsnoknak. Róka József püspöki helynök elnökletével a szentszék kinyilvánította, hogy ők minden világi hatalomtól függetlenek, a haditanács utasításait el nem fogadhatják. A címzetes püspök Temesvárott maradt, Róka József a szentszék jegyzőkönyveivel átköltözött Makóra, ahol a környék plébánosaiból létrehozta a szentszéket. A papnevelde növendékei is Makóra jöttek. Horváth Mihály, a kinevezett csanádi püspök 1848-49 telén a makói püspöki rezidenciában tartózkodott. Itt rendezte be hivatalát Róka József püspöki helynök is. Torontál megyében már áprilisban jelentkeztek a nemzetiségi ellentétek. Az esetleges szerb fölkelők ellen a Maros vonalának védelmére készültek föl. E célból Kossuth népfölkelést kezdeményezett. Makót elkerülte a szerb támadás, de a menekültek áradata elérte. Kossuth a Csanád és Csongrád megyei gerilla csapatok szervezésével 1849 januárjában Makó szülöttjét, Dobsa Lajost bízta meg. A város mint a hadműveletek hátországa jött számításba. Gondoskodni kellett a katonaság és a lovak élelmezéséről, a sebesültek elhelyezéséről, kötöző anyagokról. A makói református egyház kilenc mázsás harangját ajánlotta föl a haza védelmére. Kossuth toborzóútja során nem járt Makón, de Szegedről kiáltványt intézett Csanád vármegye népéhez: "Kérlek benneteket arra alakítsatok, minél több önkéntes csapatokat, kérlek másodszor arra alakítsátok, rendezzétek mindenütt az általános népfelkelést". A szabadságharcban 428 makói férfi vett részt. Csutak Kálmán alezredesi, Tarnay Károly, Tarnay Antal főhadnagyi, Brezanóczy Ferenc, Breuer Gusztáv hadnagyi, Schmidt Ferdinánd, Schmidt György századosi rangban szolgálta a hazát. Bombiák János közvitézt legendás tetteiért hadnaggyá léptették elő. Makó 1849. július 29-én rendezett tanácsú város lett, ami azt jelentette, hogy tanácsi testülettel rendelkezett. A 115 tagból álló képviselőtestület élén Faragó Ferenc polgármester állt. Kossuth az 1849. július 31-ről augusztus 1-re virradó éjszakát Szegedről Aradra vezető útján Makón töltötte. Itt írt levelében Lenkey tábornokot még arra bíztatta, hogy a Tisza vonalát védenie kell: "Szentes városa lelkes népe támogatja Önt". Augusztus 4-én - kilenc nappal a fegyverletétel előtt - osztrák kézbe került Makó.

Az elnyomatás évei. A börtönök megteltek politikai foglyokkal. Csutak Kálmánt és Návay Antalt kötél általi halálra ítélték, amit 16, illetve 12 évi várfogságra enyhítettek; Návay Tamás főispánt elítélték, vagyonát elkobozták; Sántha Sándor másodalispánt letartóztatták, a josefstadti várbörtönben nehéz vasban hét évig raboskodott; Schmidt Ferdinánd századost a pesti újépületbe zárták; Róka Józsefet kötél általi halálra ítélték, ezt 20 évi várbörtönre változtatták, majd a máriaradnai kolostorba internálták, illetve házi őrizetben tartották. Több mint száz makói honvédet besoroztak az osztrák ármádiába. A város élére visszahelyezték a forradalom idején leváltott bírót. A város hazafias szellemű lakossága minden megfélemlítés ellenére - hol nyíltan, hol burkoltan - kifejezte szembenállását a fönnálló politikai rendszerrel. Szabó László szíjgyártó kisiparos 1849. augusztus 17-én ledobta a református templom tornyára kitűzött császári lobogót. A tizenhárom aradi vértanúra emlékezve 1856-ban a sóház elé titokban 13 nyárfát ültettek, 1858-ban a kaszinó alapszabályát 13 paragrafusba fogalmazták, 1860. április 23-án, a Széchenyi gyászünnepségen 13 fekete fátyolos kandelábert állítottak a templomi jelképes ravatal, a katafalk elé. Az 1848. évi jobbágyfölszabadítást már nem lehetett eltörölni, az osztrákok biztosították a föld szabad birtoklását. A hosszú ideje húzódó úrbéri pert a város 1859-ben megnyerte, ekkor a belső legelőt fölosztották. 1860-ban a nyílt elnyomás lazulni kezdett. 1861-ben - a 48-as választójog alapján - összeült az országgyűlés, amelyen Makót Návay Tamás képviselte. Helységünk ismét rendezett tanácsú város lett, élére újból Faragó Ferenc polgármester került. A képviselő-testület a piacteret Széchenyiről nevezte el. Divatba jött a magyar viselet és tánc. Makón is megalakult az Országos Honvéd Egylet, amely indítványozta a volt honvédek részére házhelyek osztását. Ekkor született meg a Honvéd városrész. Az összehívott országgyűlés tárgyalásai nem vezettek eredményre, az uralkodó föloszlatta az országgyűlést. A városi autonómiát eltörölték, a hatalmat ismét a régi magisztrátus vette át. Visszaállították a rendőr uralmat, és letartóztatásokra került sor. Deák Ferenc 1865. évi húsvéti cikke nyomán összehívták az országgyűlést, amelyen a várost Faragó Ferenc, volt polgármester képviselte. A nemzetközi helyzet (a porosz- osztrák háború) is hozzájárult a kiegyezés megkötéséhez.

A polgári átalakulás. Az önkényuralmi rendszer a birodalom egységesítése céljából eltörölte az osztrák-magyar vámvonalat, ezzel hazánkat a Monarchia gazdasági közösségébe olvasztotta. Az új helyzet mezőgazdasági kivitelünk növekedését eredményezte. A belterjes kertkultúra mellett a szántóföldi növénytermesztés is viszonylag magas színvonalat ért el. Az állattenyésztés terén a lóállomány egységes és kiváló minőségű volt, a mezőhegyesi tájfajta nóniuszt tenyésztették. Oroszok, törökök, japánok, dél-afrikaiak jártak ide lovat vásárolni. A hízott liba kivitelük Nyugatra irányult, a pulykát Angliába vitték. A céhek megszűnésével (1884) a kisipar a makói piackörzetet ellátta termékeivel. Gőzmalmok, gőz-fűrésztelepek alakultak, téglagyárak létesültek. A hiteligények kielégítésére több pénzintézet jött létre. Elindult az urbanizáció is. Makó volt Szeged után az első vidéki város, ahol aszfaltoztak. Artézi kutat fúrtak (1892), villanytelep létesült (1899), a millennium idején szilárd burkolatú utak épültek (Úri-, Megyeház utca, Lonovics sugárút, Főtér). A népesség rohamosan fejlődött. 1890-ben elérte a harminc-ezret. Ekkor Makó a történeti Magyarország tizenegyedik (a mai országhatárra átszámítva hetedik) városa. Népesség tekintetében nagyobb mint Miskolc, Pécs, Kolozsvár vagy Brassó. A szellemi élet is kezdett kiszélesedni. 1870-től megjelentek az első újságok. A millenniumra fölépült a gimnázium, elkészül a város és a megye monográfiája, régészeti ásatások indultak, nyári faszínház épült (1903).

A makói hagyma. Már a 18. századtól népi nemesítéssel kialakult a tájjellegű Makói vöröshagyma, amely egyedülálló íz- és zamattartalmával, nagyfokú eltarthatóságával, csontfehér húsával, többrétegű, bronzvörös héjazatával, magas szárazanyag-tartalmával keresett cikk lett. Megszületett az itteni földrajzi viszonyokhoz alkalmazkodó sajátos makói termesztési technológia is. Mivel az évi átlagos csapadék 585 mm, a magról vetett hagyma nem volt képes elég nagyra megnőni, ezért kétéves termesztési mód alakult ki. Egyik évben magról apróhagymát, másodikban apróhagymáról étkezési hagymát termelnek. A nagyobb méretű apróhagyma fölmagzását téli hőkezeléssel (kemence fölötti szárítással) lehetett meggátolni. A sajátos makói technológia jellemzője a hőkezelt, dughagymás termesztési mód. A makói hagymakertészek máig egyedülálló kézi munkaeszközkészletet is kialakítottak. A hagymatermelők földnélküli zsellérek voltak. Az úrbéri per megnyerésekor, 1861-ben 2370 házas zsellér egy járandó (7266 négyzetméter) földhöz jutott. Mindez a gazdaságban és a társadalomban robbanásszerű átalakulást idézett elő. Ilyen kedvező körülmények az Elbán innen nemigen adódtak, Makón az országban elsőnek bontakozott ki a paraszt-polgári átalakulás. A kiegyezés megteremtette a szabad versenyt, a szabad kereskedelmet. A 19. század végén az áruforgalom technikai föltételei is kialakultak: 1878-ban híd épült a Maroson, 1883-ban megvalósult a vasútközlekedés, kiépültek a szilárd burkolatú országutak. A kitűnő tulajdonságú makói vöröshagyma keresett cikk lett szerte Európában. 1886-ban 170 tonna hagyma szállítmány hagyta el a makói vasútállomást, tíz év alatt ez a mennyiség százszorosára, 17 320 tonnára növekedett. Az első világháború előtt a makói hagyma legfőbb fogyasztója Ausztria, Németország és Oroszország volt, de eljutott Angliába, az Egyesült Államokba és Dél-Afrika nagyobb városaiba is. A fokhagymatermesztés is több száz éves múltra tekint vissza. Népi nemesítéssel két fajtája alakult ki: az őszi és a tavaszi ültetésű. A Makói őszi fokhagyma nagy fűszerező értékű, átlagon fölüli a fagyállósága, jól tűri a szárazságot, átlagtömege 50-60 g. A Makói tavaszi fokhagyma kemény elálló, jól tárolható, magas fűszerező értékű, májusig csíramentes, átlagtömege 30-50 g. A makói fokhagymatermesztés az 1970-es évektől reneszánszát éli. A makói piac minden más városétól különbözött. "A hagymapiac - állapította meg Féja Géza - örök hullámzás, csupa izgalom. Itt hiába keressük az élelmiszerpiac bálványarculatú kofáit s a kasok megett keleti nyugalommal üldögélő őstermelőket. A hagymapiacon nyugtalan, érzékeny idegrendszerek feszülnek, terveznek és csatáznak."

A két világháború között. Az első világháborúban 8500-an vettek részt, hősi halált halt 1300 személy. A trianoni békeszerződés következtében Makó elveszítette Erdéllyel és a Bánsággal évszázadok során kialakult gazdasági kapcsolatát. A birtokmegoszlás - a hagymatermesztés üzemnagyságának megfelelően - igen kedvezően alakult. A két hold alatti gazdaságok aránya 78,4%-ot tett ki. Két társadalmi termelőréteg alakult ki: a kis- és középparasztok tanyai, szemtermelő gazdasága és a hagymatermelést folytató kertészek vállalkozása. A szántóterület 82%-án gabonát termeltek, a hagyma vetésterülete négy-ötezer holdat tett ki. Az ország hagymatermelésének 72%-át a makói körzet adta. A szellemi élet pezsgő volt, az itt diákoskodó József Attila Makót Maros-menti Konstantinápolynak nevezte. A gimnáziumban kiváló tanárok tanítottak. A nyári színházban évente több mint 150 előadást tartottak; dalárdák, énekkarok működtek; magas színvonalú hangverseny-élet alakult ki, egyik alkalommal Bartók Béla is föllépett; Rudnay Gyula vezetésével nyári művésztelep működött; három napilap jelent meg; Móra Ferenc, Banner János, Párducz Mihály és Bálint Alajos vezetésével régészeti ásatások folytak; kiadványsorozat jelent meg Csanádvármegyei könyvtár címen; eredményesen működött a régészeti, történeti társulat; Klebelsberg iskolák épültek: református és római katolikus polgári fiúiskola valamint tanyai iskolák stb. Nagy létszámú tagságot mondhatott magának a megye és városi gazdasági egyesület, a hagymások szövetkezete és egyesülete, az iparosok- és a kereskedők egyesülete. A politikai közéletet a Kossuth-kultusz hatotta át. A századfordulón tizenkét 48-as olvasókör működött a városban. Justh Gyula, "a kevély, szabad magyar" (Ady) évtizedekig volt a város országgyűlési képviselője. A Márciusi Front 1937. február 28-án Makón bontotta zászlaját, októberi programját is itt fogalmazták. A kisgazdapárt főtitkára, Eckhardt Tibor nemcsak a Maros-parti város szülöttje volt, de a megye országgyűlési képviselője is. A Nemzeti Parasztpárt 1939 Péter-Pál napján Makón alakult meg.

A háború utáni korszak. A jugoszláv határ közelsége miatt sokáig elmaradt a város fejlesztése. Megyei székvárosi szerepkörét 1950-ben veszítette el. Demográfiailag az ország legerősebben csökkenő városa lett, népessége a legelöregedettebb, Budapest után a "legegykésebb" város. Az elvándorlás tekintetében csak Csongrád előzte meg. A négy mezőgazdasági szövetkezet eredményesen gazdálkodott. Az 1970-es évek elkésve megindult iparfejlesztése kizárólag országos és megyei gyárak leányvállalatait hozta létre. A lakásépítés főleg az emlékezetes 1970. évi árvíz után gyorsult föl. Végrehajtották a Főtér rekonstrukcióját, több nagyobb lakótelep jött létre. Központi rendelőintézet, körzeti rendelők, fürdő, könyvtár, múzeum, zöldségkutató állomás és több iskola épült és bővült a kórház. A közüzemi vízhálózatba bekötött lakások száma meghaladta a tízezret, a vezetékes gázellátásé elérte a nyolcezer-ötszázat.

A mai Makó. A város infrastruktúra ellátottsága megfelelő. A rendszerváltás után ugrásszerűen emelkedett a szilárd burkolatú utak kiépítettsége, a telekommunikációval való ellátottság. A kormány 1998-ban Makót és térségét vállalkozási övezetté nyilvánította. Az övezetbe az a 18 település tartozik, amely korábban a makói járást képezte. A makói kistérség az ország - várhatóan rövidesen az Európai Unió - délkeleti kapuja. Az ide települő vállalkozások jelentős pénzügyi- és adókedvezményt kaphatnak. A dél-kelet felé irányuló kapcsolat központja a város észak-keleti részén szakaszosan kiépülő Makói Ipari Park. Iskolavárosi szerepkörét öt középfokú oktatási intézmény működésével tölti be. Ezt egészíti ki a közművelődés terén a könyvtár, a múzeum és a Hagymaház tevékenysége. Évente ismétlődő rendezvényei országosan, sőt nemzetközileg is látogatottak. 1990-től kerül sor a Makói nap megtartására, amelyet eredetileg a helység első oklevelének időpontján, február 9-én rendeztek meg, majd áttértek az újratelepülés napjára, május 7-ére Ünnepi testületi ülésen Makó Város Díszpolgára, Makó Városért kitüntető cím és más jutalmazások átadására kerül sor. Egész napos változatos kultúrműsor keretében vigad a város lakossága. Az 1991-től évente megtartott Makói Nemzetközi Hagymafesztivál a hagymatermesztés kutatásával, termesztésével, földolgozásával, értékesítésével foglalkozó szakembereket, vállalkozókat, termelőket látja vendégül: kiállítóként vagy látogatóként. Országos gyártó cégek kínálják legújabb termékeiket. A testvérvárosi kapcsolatok révén román, szerb, szlovák, német, lengyel kiállítók jelenléte nemzetközivé szélesíti az immár hagyományossá vált szeptemberi Hagymafesztivált. A szakmai rendezvényeket a táncosok, kórusok, zenekarok föllépései teszik változatossá. A Makói Grafikai Művésztelep 1977-ben alakult, szakmai körökben egy csapásra országos hírnévre tett szert. Profilja a sokszorosító grafika lett, közelebbről az ofszetlitográfia. 1992-től főiskolás grafikusok kis csoportja újjáélesztette az időközben megszűnt grafikai telepet. A Makói Művésztelepet a hagyományokhoz való hűség, a sorskérdések iránti felelősségérzet hozta létre 1991-ben. Tagjai kisebbségi, nemzetiségi sorsban élő Kárpát-medencei: erdélyi, vajdasági, kárpátalji, fölvidéki művészek. Egyetlen ilyen telep az országban. Munkásságukat a sokszínűség jellemzi, eszmeileg elkötelezettek a végveszélybe jutott nemzeti értékek megmentésében. Hagyományossá vált tárlatai a város jelentős kulturális eseményei. A Makói Nemzetközi Művészeti Fesztivált 1993-tól kétévente rendezik meg. A városban működő művészeti csoportok európai és tengeren túli kapcsolataira épül. Kizárólag a klasszikus művészeti ágakat öleli föl: az operát, szimfónikus zenét, balettot, színjátszást és a képzőművészetet. Ismert magyar és külföldi művészeket, művészeti csoportokat hívnak meg. Országon belüli vonzása növekvő. A Nemzetközi Folklórtalálkozókat a város 1995-től rendezi meg a nyári hónapokban. Ezt a makói Maros Táncegyüttes európai sikerei alapozták meg. 1995-ben amerikai és görög; 1996-ban romániai (hargitai), szlovák és szerb; 1997-ben török, észt, román és szerb; 1998-ban portugál, francia és lengyel együtteseket fogadtak vendégül. Ezek a rendezvények hozzájárulnak a város kistérségi szerepkörének erősítéséhez.

1. séta
A városközpont

A város főtere Széchenyi tér Szeged, Arad és Hódmezővásárhely felöli utak találkozásánál jött létre. Mivel ezekbe a főútvonalakba a mellékutak ék alakban torkolltak, a becsatlakozásoknál szintén keletkeztek kisebb háromszögű terek. Így a város szerkezetében - a mérnöki kiosztásokig - a háromszögletű terek érvényesültek. A Széchenyi tér korábbi hangulata Féja Gézát is megragadta, szerinte ugyanis a főtér "oly szép, széles ömlésű, mintha nagy tó volna. A nagy alföldi lélegzet nyújtózkodik szét benne." A Maros-parti városban diákoskodó Tömörkény István a makói fórumot nagyon különösnek találta. A férfiak vasárnaponként fekete ünneplő ruhában gyűltek össze, és szeszes ital fogyasztása nélkül beszélték meg az ország sorsát, de a maguk gondját is. Valamikor politikai nagygyűlések színtere is volt, de döntő mégis az, hogy a heti háromszori piacnak, az évi öt kirakodó vásárnak adott helyet. A Szeged felöl érkezőket a Korona Szálló(1) impozáns épülete fogadja. A nagytermet magába foglaló középső, kiugró szakasza tömeghatásával, a hozzá épült két szárny harmonikus higgadtságával, kváderozott homlokzatával Makó legszebb eklektikus épületévé teszi. A Korona kétszáz éven át együtt alakult, épült a várossal. A jobbágyi korban nagykocsmának nevezett vendégfogadó állt a helyén. A polgárosodás kezdetén, 1854-ben a mai délkeletre néző szárnyát építették föl. A benne lévő kávéház, kártyaszoba, sörcsarnok és a szállodai szobák mintegy fél évszázadig elégítették ki az átutazók és a helybeliek igényeit. A nagyvendéglőt 1877-1880-ban Steingassner József, Tömörkény István édesapja bérelte. Az épület Főtér felöli sarkán emléktábla örökíti meg, hogy Szeged nagy írója 1877-1880-ban itt lakott, és itt találkozott először a "célszörű szögény embörökkel". Lakásuk az épület könyvtár felöli részén, az első emeleten volt. Az akkori állapotokat Juhász Gyula érzékletesen idézte föl: "A kisváros kellős közepén van a Korona, amely abban az időben olyan volt, mint valami karavánszeráj. Nagy forgalom, különféle népek jöttek ide és szálltak meg, utazók és kereskedők tanyája volt ez a Korona, és a kis Pista fiú alaposan szemügyre veheti az élet mindenféle vándorát. Úri vadászok éppen úgy megfordultak ebben a makói csárdában, mint a hallgatag, bennszülött polgárok; medvetáncoltató oláhok és majomtáncoltató szavolyaiak váltakoztak torontáli svábokkal, belgrádi fuvarosokkal, mindenféle vásárosokkal, baráberekkel és csiszárokkal. Magyar, német, francia beszédek vegyültek itten, Görbe Sámuel presbiter és Diós-Szilágyi uram elmélkedtek a világ dolgai felöl; egy leendő író számára a legjobb iskola volt ez." A Korona díszterme nemcsak vigalmaknak adott helyet, gyakran tartottak itt irodalmi rendezvényeket. Itt alakult meg a Márciusi Front. Emléktábláját a megalakulás 50. évfordulóján a Hazafias Népfront állította. A kapu mellett helyezték el 1995-ben Fátyol Mihály emléktábláját. A jeles cigányprímás 1945-től 1979-ig muzsikált a Korona éttermében. Külső homlokzatát 1999-ben újították föl. A Korona előtti téren áll a Hősi emlékmű, amelyet az első világháborúban elesett makói hősök emlékére állítottak. Az emlékmű szobrait Pásztor János (1881-1945) Hódmezővásárhelyen letelepedett szobrász készítette. Az emlékmű fölső lábazatán a honfoglalás-kori, sisakos ősmagyar vitéz támogatja a sebesült katonát, mellette fohászkodó fiatal nő. Az egyik mellékalak a csikós öltözetű, kezében fokost tartó, ülő férfi; másik az anyaság szobra, a két gyermeket ölében tartó nő. Míg a főcsoport szokványosabb, az alsó talpazatra helyezett alakjai a művész népi szemléletű mesterművei. Az anyaság szobrát később a Kerepesi temetőben is fölállította. A haraszti mészkőből készült talpazat oldalaira vésték föl a 798 hősi halott nevét. Az avató beszédet 1929. szeptember 29-én - Horthy Miklós kormányzó jelenlétében - dr. Petrovics György országgyűlési képviselő mondta. A szökőkút közelében kialakított pihenőparkban állítják föl Sütő Ferenc pécsi művész hagyma szobrát; a hagymafej kibontott leveleiből magasba szökkenő szár - az alapzatra árnyékot vetve jelöli ki a város jeles napjait. A Deák Ferenc utca elején áll a Munkácsy-díjas Herczegh Klára mászó gyereket ábrázoló Öcsi szobra, amelyet 1988-ban avattak föl. Tovább haladva érkezünk el a József Attila Könyvtárhoz, amelyet Batka István Ybl-díjas, makói születésű építész tervezett. A korszerű könyvtárat 1971-ben avatták föl. Belső udvarának hangulatát a szépségében elmerengő Kavicson ülő lány - Tóth Valéria 1975-ben fölavatott szobra - adja. Az Agro-Maros szövetkezet székházának homlokzatát (Deák F. u. 6.) 1971. óta díszíti Kliegl Sándor Hagymakompozíciója. A vörösrézből hajlított hagymaformákat a művész az aranymetszés szabályának megfelelően helyezte el. A Főtér középső háromszögletű terén áll József Attila szobra. Az ifjú költő Makót szellemi szülőföldjének tekintette. Az egész alakos szobrot Tar István Munkácsy-díjas szobrász készítette. Az állami megrendelésre alkotott köztéri szobor a korszellem elvárásának megfelelően eszményített, idealizált alakként ábrázolja a költőt. József Attila halálának huszadik évfordulóján, 1957-ben avatták föl. Másolatát később Veszprémben is fölállították. Közelében látható a Megriadt nő című szobor, Nagy Gyula (1907- 1983) Makó szobrász fia alkotása. A váll és a csípő ellentétes irányú mozgását, a kontraposzt helyzetet finom harmóniával jeleníti meg. A szobor lelkes rajongója, Gajdos Dezső kőfaragó 1988-ban önttette bronzba. A város monumentális középülete, a városháza(2) eredetileg Csanád megye székháza volt. 1780-ban Vertics József földmérő tervei szerint épült egy klasszicista stílusú megyeháza, de miután szűknek bizonyult, az alapfalak megerősítésével Giba Antal földmérő tervei szerint 1839-ben készült el az új széképület. A korábbi 44 méteres utcafrontot 76 méterre növelte. Középső része elé hat zömök pilléren nyugvó árkádos portikuszt, oszlopos előcsarnokot, fölé födött kilátót (vesztibült) tervezett. Ezt lépcsőzetes oromfal koronázta, amelyet 1906-ban timpanonná alakítottak át. Az udvari homlokzat nyitott, boltíves árkádsora fokozta az épület nyugodtságát, erőt sugárzó hangulatát. Zádor Anna szerint versenyezhet a leghatásosabb pesti épületekkel. 1929-ben Tarnay Ivor alispán kezdeményezésére az Úri utca felöl háromszintes szárnyépülettel bővült. Féja Géza szerint: "a megyeháza nagyhatású régi épület, semmi mütyürke nem rontja meg rajta az anyag önmagában rejlő egyszerű nagyvonalúságát. Nem is épület ez, hanem vár. Magabízó erőt és győzhetetlenséget hirdetnek falai." Az újkori olimpiai játékok centenáriuma alkalmából, 1996-ban az előcsarnokban a város olimpikonjai emlékére (Erdei János ökölvívás, 1952, Helsinki; Szabó László kézilabda, 1980, Moszkva; 1988, Szöul) az önkormányzat márványtáblát helyezett el. Makó újratelepülésének 300. évfordulóját a város önkormányzati képviselő-testülete emléktáblával örökítette meg az 1999-es Városnapon. A díszterem nemcsak politikai csatározások, de emlékezetes irodalmi, zenei és képzőművészeti rendezvények színhelye is. Eötvös József 1869-ben a kiegyezés védelmében mondott itt beszédet. 1929-ben Bartók Béla koncertezett. Tornyai János, Endre Béla gyűjteményes kiállításának adott helyet. Erdei Ferenc találóan jegyezte meg: "Erre a vármegyeházra már Justh Gyula idején fölszállott a páva". 1950-ben megszüntették és földarabolták Csanád megyét, azóta a város székháza; 1990-től Városháza a neve. Közvetlenül a Városháza bejárata előtt áll az egykori Návay Lajos emlékmű történelem viharait túlélő női és férfi mellékalakja. A Szentgyörgyi István (1881-1938) alkotta emlékműről Féja Géza azt írta: "Návay demokratikus szelleme s közéleti tisztasága csakugyan megérdemelte a szobrot. Csakhogy ez a szobor nem Návay szellemét fejezi ki, hanem a győzhetetlen, örök vármegye >>világképét<<. Peckesen áll szegény, igaztalanul halálba küldött Návay, előtte alázatos parasztok hajlonganak, hódolnak, és szórják lábai elé a dézsmát, amelyre igényt sohasem tartott." A városháza előtti téren áll Kossuth Lajos szobra. Makón különösen nagy Kossuth kultusz alakult ki. A helyi képviselő-testület 1861-ben tiszteletbeli taggá, 1887-ben a város díszpolgárává választotta. A testület elhatározta Kossuth életnagyságú képének a közgyűlési terem részére történő megfestését is. A nagy hazafi halála után, 1894. április 9-én döntöttek szobrának fölállításáról. Major Miklós polgármester szoborbizottságot hozott létre, és a lakosságot önkéntes adakozásra szólította föl. A gyűjtés előrehaladtával Kallós Ede (1866-1950) hódmezővásárhelyi szobrászt kérték föl a szobor megalkotására. Makói művén jobb kezét kifejező mozdulattal szívére szorítja, balját kardja markolatán nyugtatja, ahonnan Bocskai kabátja redőket vetve omlik alá. A kompozícióban érvényesülő lendületes pátosz nem a modellé, hanem az ércbeli formáé. A szobor 1905. szeptember 24-i leleplezésén tízezres tömeg vett részt. Negyven évig a gimnázium előtti téren állt, 1955-ben helyezték át mai helyére. A Főtér átépítésekor egyetlen épületnek kegyelmeztek, a Makói Takarékpénztár székházának, a mai Kaszinónak (Széchenyi tér 25.). Csúcsíves ablakaival, tört vonalú kupolájával, konzolon nyugvó zárt erkélyével kellemes hatást kelt. Az épületen hangsúlyosak a vertikális elemek: a meredek oromfalak, a karcsú tetősüveg, a tetőgerinc kovácsoltvas rácsozata, a hófogó tornyocskák. A makói historizmus legszebb világi épülete. A Csipkeházakat tervező Rátki György, makói születésű mérnök a Főtérre nézően, az északi (főtéri) homlokzatra a lakások mellékhelyiségeit helyezte. A kisméretű nyílászárókat különböző mintázatú kőcsipkével takarta, innen kapta nevét. Így a hátsó frontra került szobák napfényesek lettek és mentesülnek a Főtér zajától. Az elsők között fölépült csipkeház homlokzatán helyezték el Végvári Gyula Hagymakompozícióját. A Munkácsy-díjas szobrász kerámiája igazodik a Csipkeház architektúrájához. Az építészeti ornamentika szellemében, négyzetekbe komponálta bele a hagymát és annak szerkezeti elemekre bontott metszeteit. A több szintet átfogó alkotás - a rendelkezésre álló falfelületnek megfelelően - függőleges tengelyű és centrális elrendezésű. A szabadságharc végnapjaiban Kossuth Lajos Aradra vezető útján a Széchenyi tér 13. alatti vendégfogadóban, egy százados eperfa árnyai alatt pihent meg. A Kossuth emléktábla emlékeztet 1849. augusztus 1-jei itt tartózkodására. A vendégfogadó melletti polgárházban született Dobsa Lajos (1824-1902) publicista, drámaíró, lapszerkesztő. Petőfi baráti köréhez tartozó Dobsa részt vett Párizsban a 48-as februári forradalomban. Hazatérve a Márczius Tizenötödike munkatársa. Kossuth megbízásából hadszervező és szabadcsapat-parancsnok. 1950-ben hat havi börtönt szenvedett. Az 1850-60-as években a Nemzeti Színház sikerrel játszotta vígjátékait és verses történelmi drámáit. I. István király c. drámájából - Váradi Antal szövegkönyvére - Erkel Ferenc operát írt. Balközéppárti programmal Makó két ízben országgyűlési képviselőnek választotta. Szülőháza helyén 1959-ben emléktáblát állítottak. A Csipkeházak előtti szoborparkban elsőnek a város nagy fia, Pulitzer József (1847-1911) vonásait megörökítő portrét - Kiss Jenő makói szobrász alkotását - az újságíró-fejedelem születésének 150. évfordulóján, 1997. április 10-én helyezték el. Návay Tamás szoborportréját - Lapis András szegedi művész munkáját - 1998. március 15-én leplezték le. Návay Tamás (1815-1879) a reformkorban Csanád megye országgyűlési követe, majd alispánja lett, 1848. május 2-ától főispánja. Cselekedeteit "a szabadság szenvedélyes szeretete" és a törvények tisztelete hatotta át. Lantos Gyöngyi csongrádi szobrász alkotta Dobsa Lajos szobrát, - emléktáblája és hajdani szülőháza közelében - 1998-ban állították.

A Főtér(3) nyugati felét lezáró régi városháza Koczka Ferdinánd szolnoki építőmester tervei szerint 1854-59-ben épült. Korának romantikus stílusirányzata különösen jól érvényesül a homlokzat középső szakaszán. Két bástyaszerű falpillér fogja össze az erkéllyel és díszes tölgykapuval ellátott előreugró homlokzatrészt, amelyet a mértéktartó lépcsőzetes oromfal tesz hangsúlyossá. Az 1911. évi fölújításkor a nagyterem fölötti sík tetőt túlméretezett manzárdtetővel cserélték ki. Az 1939-ben megkezdett fölújításkor ezt elbontották, és azonos párkánymagasságú szárnyépülettel is bővítették. A városháza óráját Tömörkény István tette halhatatlanná. A makói harc című humoros karcolatából derült ki, hogy ez az érdemes mestermű mindig fél ötöt mutatott. Féja Géza 1937-ben találóan jellemezte a városházát: "Minden köve nagy alázattal hirdeti, hogy ő másodrendű intézmény, hiszen megye-székhelyen vagyunk". 1950-től járási tanácsház, 1979-től úttörőház, majd gyermek- és ifjúsági ház, illetve hivatalok működnek benne. A régi városházát keskeny utca választja el a Bérpalotától (Széchenyi tér 8.). Helyén állt a püspök földesúr nagy magtára, a granárium. Kezelője a kasznár volt, így az épületet granáriumnak, kasznárlaknak, kasznári kvártélynak nevezték. Az 1925-ben elbontott épület ormótlan, dísztelen, sivár megjelenésű tömegével rontotta a főtéri városképet. A városi Bérpalota Speyer-kölcsönből épült. Az 1927-ben létesített neobarokk bérház a város legreprezentatívabb lakóháza. A földszinti üzletsor falfölületei simák, a barokk pompája az első és a második emeleten jut érvényre. A két fölső szintet stukkódíszes ablakkeretek, az íves szakaszon lábazattal és fejezettel ellátott oszlopok, a homlokzat szárnyainál pillérek fogják össze. A homlokzat középső frontját kupola uralja, a két szárnyát enyhe manzárdtető emeli ki. A látványos és gazdagon díszített épületről Féja Géza megjegyezte: "A költekező esztendők emléke, rengeteg pénzt vertek bele".

2. séta
A református városrész

Utunk a városközpontból a Posta és a Hunyadi utcán vezet Makó ősi városrészébe, a reformátusok lakta - régi nevén - Szentlőrincre. A Posta utcát 1924-ben nyitották. Itt épült föl négy évvel később a díszes oromzatú, neobarokk stílusú Posta-palota. A baloldalon áll a Makovecz Imre által tervezett Hagymaház(4). Rendeltetése szerint Thalia papjainak temploma 390 ülőhellyel, színpaddal, a hozzá csatlakozó aulával, pódium-teremmel, kávéházzal, klubokkal, irodákkal. Belül a magyar ősvallás kultikus helye, miként népmeséinkben és a pogány magyar néphitben az égig érő fa tartja az égboltot, úgy itt is az elágazó fabordákra nehezedik a terem boltozata. Kívül már a keresztény kultúrkör templomaként jelenik meg, sőt egyenesen a makói református ótemplom szellemisége éled újjá fehér falaival, tornyával, egykori kerítésének négy bástyájával. A Hagymaház aulájában állították föl 1999-ben a Surányi Imre által készített Páger Antal portrészobrot. Homlokzatán elhelyezett Erdei Ferenc dombormű - Szathmáry Gyöngyi alkotása - emlékeztet arra, hogy a fiatal falukutató 1935-37-ben a hagymások szövetkezetének ügyvezető igazgatója volt. Mellette áll a Kereskedelmi Szakközépiskola. Udvarában 1998-ban helyezték el az intézmény névadójának, Erdei Ferencnek a portrészobrát, amelyet a makói születésű Hadik Magda szobrász készített. A Hunyadi u. 18. melletti kis téren van fölállítva Nagy Gyula Puttó szobra. A kis ruhátlan, pufók gyerek önfeledten simul egy halhoz. A szökőkút jellegét a hal szájából folyó vízzel érzékeltették. 1948-ban, a márciusi forradalom centenáriumára készült. Többször áthelyezték, a kávás medence ma már jelzés szerű. A Hunyadi utcán jutunk el a református ótemplom(5) méltóságteljességet sugárzó épületéhez. A város újjátelepülése óta ez a terület volt a református városrész centruma. Temploma eredetileg vessző falú, sárral tapasztott volt. 1774-ben épült föl a téglalap alaprajzú, nyeregtetős, puritánságig egyszerű templom, amely 1781-ben a tűz martaléka lett, de még abban az évben használhatóvá tették. Tornyáról Szirbik Miklós lelkész azt írta: "díszesebbet kőtoronyban kívánni és látni alig lehet". Mivel a hívek befogadására kicsinynek bizonyult, 1828-ban az északi felét kibővítették. Ez szervesen nem illeszkedik a templomhoz, rontott a tömeghatásán is. A torony sarkai lekerekítettek, széleit fejezetes falsávok (pilaszterek), vízszintesen párkányok tagolják. Belső terét kellemessé teszi a karzat mellvédjét díszítő empire stukkó. A copf stílusban fogant tetszetős szószék hangvetője rokokóba hajló. Maga a templom és a gondosan faragott padok is műemléki védettséget élveznek. A templomot 1790-től 1927-ig téglakerítés vette körül, négy sarkán bástyával (kazamatával) volt ellátva. Minden idők legnagyobb makói lelkésze, Szikszai György születésének 250, halálának 190. évfordulóján, 1993. november 21-én emléktáblát helyeztek el a bejárati előrészben. Ugyanitt Szirbik Miklós, Makó történetírójának emlékére 1996-ban, a krónika megírásának 160. évfordulóján márványtáblát avattak. A templom külső, déli oldalán épített kriptába Etsedi Miklós, Szikszai Benjamin és Szőlősi Antal lelkészeket temették. A templom mellett (Kálvin u. 7.) 1820-ban klasszicista stílusban épült, a műemlékként számon tartott református nagyiskola. Igen tetszetős az udvari homlokzat árkádsora. Emléktábla örökíti meg, hogy ebben az épületben tanított Szirbik Miklós lelkész, itt tanult Tömörkény István és Erdei Ferenc. (A belső homlokzaton elhelyezett Szegedi Kiss István emléktábla szövege téves, az intézményt nem ő alapította, amikor itt megfordult, az iskola már működött.) A vele szomszédos (Kálvin tér 7.), Bethlen István nevét viselő református polgári fiúiskola - a Klebelsberg Kuno iskolaépítés keretében - 1927-ben készült el. Ma részét képezi a Kálvin téri Belvárosi Általános Iskolának. Az egykori polgári fiúiskolát Sipos György tervezésében az 1970-es évek végén bővítették. Az iskola melletti óvoda helyén állt református tanulóházban született Hajnal Antal (1838-1907) mérnök, a fiumei kikötő tervezője és építője. Ha utunk a Kálvin utcán, a 43-as út felé tart a Juhász Gyula Szakközépiskola mellett haladunk el. Ennek előkertjében, 1980-ban állították föl Humenyánszky Jolán Juhász Gyula mellszobrát.

3. séta
A Maros-part

A Szegedi utca, a 43-as főút vezet a Maroshoz. A folyó úgy hozzánőtt Makóhoz, mint anya a gyermekéhez. A szabályozás előtt csak egy kocsiút választotta el a települést a vízparttól. József Attila valahol a folyó partján szerzett élményéből írta a Megfáradt embert. Nemcsak makóiak és az irodalomtörténet számára fontos ez a költői pályaszakaszt lezáró és újat nyitó vers, maga József Attila annyira kedvelte, hogy Prágától Szegedig, Soprontól Kolozsvárig a legkülönbözőbb lapokban megjelentette. Jellemző, hogy Babits Mihály szerkesztésében 1932-ben a Nyugat kiadásában megjelent új Anthológiában két József Attila vers szerepelt: a Megfáradt ember és a Tiszta szívvel. A vers négy fönnmaradt kéziratából hármat a makói múzeum őriz. A természet ölén megpihenő költő ezer gondja és terhe itt eloszlik, feszültsége föloldódik és harmattá válik. A folyó számára csöndes nyugalmat görget. Valamikor a Maros az ország legfontosabb sószállító útjának számított. Hatalmas tutajokkal érkezett Erdélyből a sok építő- és tűzifa. Amikor járhatatlanok voltak az utak, a Maros kötötte össze Makót a külvilággal. Az áruforgalmat a födeles gabonaszállító hajók bonyolították le. A Maros hallal és kitűnő ivóvízzel is ellátta a lakosságot. A Fekete-Körös után az ország legjobb italú vize a Marosé volt. A marosi homok kiváló építőanyag, Makónál már nem kavicsos, de nem is iszapos; igényes építési vállalkozó mintegy évszázad óta innen szerzi be az építéseihez szükséges homokot. Falazásra és vakolásra az országban nincs párja. Az 1930-as évekig uszályon hordták a tiszai településekre. Kitermelését már a második világháború előtt gépesítették. A makói gyógyiszap kitűnő tulajdonságú, legalább is egyenértékű a hévízivel; fölveszi a versenyt az olasz Battaglia di Fango-val és lényegesen jobb a kolopinál. A makói iszap több vizet tud megkötni, így vízkapacitása a hévízinél nagyobb; jobb a hőtartó adottsága és kisebb a hővesztő képessége. Ez azt jelenti, hogy kezelések alkalmából nagyobb hőmennyiséget hosszabb ideig képes átadni, mint a hévízi. A szemcseösszetétele is kitűnő, benne a 0,02 mm-nél kisebb szemcserészek az uralkodóak. A makói iszap hasznos radioaktív tulajdonságokkal is rendelkezik. Az Egészségügyi Minisztérium 1961-ben nyilvánította gyógyiszappá. Elsősorban degeneratív, porckopásos megbetegedések, keringési zavarok, érszűkületek gyógyítására használják. Eredményesen alkalmazzák bőrgyógyászati, nőgyógyászati (meddőség) téren is. Szegedtől keletre az első marosi átkelőhely Makónál jött létre. Előbb gázló, rév majd híd biztosította az átkelést. A mai vasúti hidat Kossalka János (1872-1944) műegyetemi tanár tervezte, 1925-ben adták át a forgalomnak. Az új közúti híd építését a nagylaki határátkelő növekvő forgalma indokolta. A tervek az Út- és Vasúttervező Vállalatnál - Darvas Endre főtervező irányításával - készültek, 1974-ben avatták föl. A Nemzeti Parasztpárt emlékköve a közúti híd lábánál áll. Mivel 1939. június 29-én, Péter-Pál napján a rendőrség nem engedélyezte a parasztpárt alakuló ülésének megtartását, az összegyűltek dereglyére szálltak, és a Maroson csónakázva alakították meg a pártot. A bronztáblával ellátott emlékkövet a Hazafias Népfront Országos Tanácsának megbízásából Rajki László orosházi születésű, szentendrei szobrász készítette; 1989-ben, az alakulás ötvenedik évfordulóján avatták föl. A helybeliek a Maros-partot a Gőzmalom- és Liget utcán közelítik meg. A Háziipari Kft. épületének Gőzmalom utcai homlokzatán a város és Csanád megye kiváló földmérőjének, a városháza építőjének, Giba Antalnak emlékére 1986-ban emléktáblát helyeztek el. A régi villanytelep (Liget u. 3./A.) épületén emléktábla hirdeti, hogy József Attila abban az épületben Kesztner Zoltán igazgató vendégeként sokat tartózkodott. A márványtáblát 1955-ben állították.Tettamanti Béla gimnáziumi tanárnak, József Attila pártfogójának, a szegedi egyetem jeles professzorának egykori makói házát (Liget u. 3./C.) születésének centenáriumán, 1984-ben jelölték meg emléktáblával. A majálisokat a strandhoz vezető út füves térségén tartják. Az út végén üdülőtelep alakult ki. Itt áll a vadászház. A marosi strand a helybeliek kedvenc fürdőhelye.

4. séta
A katolikus városrész

A Főtérről a katolikusok lakta városrészbe a Szegedi utcán jutunk. A népesség gyarapodásával a városnegyed észak felé, a Kálvária utca irányában növekedett.
A Szegedi utcán elindulva bal oldalon az egykori polgári leányiskola emeletes épülete hívja föl magára a figyelmet, amelyben ma a Belvárosi Általános Iskola ének-zenei tagozata működik. Az épület homlokzatán márvány táblán örökítették meg a polgári iskola egykori igazgatójának, a város jeles helytörténeti kutatójának, Kelemen Ferencnek (1890-1973) emlékét. Az iskola előtt áll a Varga Imre alkotta Bartók Béla szobor. Makó kultúrpolitikai küldetésként vállalta - mint a nagy zeneszerző szülőföldjéhez, a romániai Nagyszentmiklóshoz (Sânnicolau Mare) legközelebb eső magyar város -, hogy születése centenáriumán, 1981-ben itt, a végeken szobrot állít. Az ötnegyedes ércszobor egy kis pázsittal borított dombon áll olyan emberközelben, mintha itt lenne közöttünk; olyan egyszerűen, mint ahogyan népdalgyűjtő útjain fordult meg valahol, ám a légiesen könnyed alak éles tekintetével a messzeségbe néz. Az alkotás eredetijét Párizsban állították föl, egy újabb másolat a budapesti Bartók emlékház kertjében fogadja a látogatókat. Továbbhaladva egy kis zöld téren karcsú zászlórúd magasodik. Nemzeti és városi ünnepeinken itt leng a nemzeti trikolór vagy a Makó címerével ékesített piros-kék városi zászló. Ha bekanyarodunk az Árpád utcára, már az egykori katolikus városrészben vagyunk, amelyet Bujáknak neveztek. A Szent István tér jobb sarkán a József Attila Termelőszövetkezet székházát találjuk. Ennek helyén állt egykor a katolikus kántorlak, amelyben 1806-tól 1812-ig a magyar nemzeti színtársulat megteremtője, Kelemen László lakott. Társulatának fölbomlása után orgonista kántori működésének egyik állomáshelye Makó volt. Ide tulajdonképpen hazajött, ugyanis szülei makóiak voltak. Kellemes hangján nemcsak latin énekek csendültek föl, de saját szövegű, magyaros dallamú egyházi énekek is. Az épületet 1974-ben jelölték meg emléktáblával. A Szent István téren áll az első szent királyunkról elnevezett plébánia templom(6). A barokk stílusú műemlék templomot 1772-ben szentelték föl. A főhomlokzat vízszintes és függőleges elemekkel gondosan tagolt. Az ajtó fölé - az építést hathatósan segítő - Engl Antal püspök rokokó címere került. A korábbi barokk toronysisakot 1833-ban empire stílusúval cserélték ki. A külső homlokzat egyszerűségét kárpótolja a templombelső gazdag díszítettsége. A vaskos pillérek ritmusa, az akantusz levelekkel díszített páros falsávok (pilaszterek) rendje, a boltozatszakaszokat elválasztó kettős hevederívek ismétlődése a barokk dinamikáját fejezik ki. A főoltárképet (Szent István a koronát fölajánlja Máriának) Rafael modorban Emler, Beneventura bécsi művész festette Csajághy Sándor püspök megbízásából 1854-ben. A késő barokk stílusú Szent József és Szent Anna mellékoltár egyidős a templommal. A szószék játékossága, változatos díszítése, már túlmutat a barokk stílusjegyén, az amorettek (szárnyas gyerekalakok) játszi kedvessége tetszetős rokokó alkotássá emelik. Igényes munka a klasszicista keresztelőmedence. A templom legnagyobb kincsének, az oldalkápolnába elhelyezett Havi-Boldogasszony képnek (a Szűzanya karján a kis Jézussal) előképe a római Sancta Maria Maggiore templom kegyképe. Csak mondai értéke van annak a hagyománynak, hogy a festményt a török elől 1552-ben Szegedről menekítették Makóra. Az 1997. évi restaurálás is megerősítette, hogy a többször átfestett kép 18. századi. A templomudvarban, az apszis közelében helyezték el Makó legrégibb - a helyiek által kőképnek nevezett - műemlék jellegű Szűz Mária szobrot. Mária - fején glóriával - lábazatra helyezett kompozit oszlopon áll. - A teret északról az egykori Klebelsberg Kuno nevét viselő katolikus polgári fiúiskola, a mai Szent István Egyházi Gimnázium és Általános Iskola zárja le. A neobarokk stílusú iskola 1927-33-ban épült. A manzárdtető és az íves oromfalú közép rizalit nemcsak a földszint díszes ablakival, de az emeleti szint mozgalmas szemöldök párkányával is magára vonja a tekintetet. Az Iskola utcai - időközben lebontott - szolgálati lakásban született Bíró Béla (1899-1975) művészettörténész, a kaliforniai Long Beach-i egyetem professzora, aki itteni emlékeit Kistorony című, kéziratban őrzött munkájában írta meg. Az ő lakásukban vendégeskedett 1904-ben Nagy István (1873-1937) csíkszeredai születésű festőművész. Az iskola előtti téren 1948. május 23-án Mindszenty József (1892-1975) hercegprímás a Maros-menti Mária napok keretében tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen. Az iskola névadó tábláját 1991-ben dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unio elnöke avatta föl. Aki a népi építészeti emlékek iránt érdeklődik, elsétálhat az Iskola u. 15. számú parasztházhoz, amely tömeghatásában és megjelenésében tisztán őrzi 19. század eleji népi építészeti hagyományainkat. Az előkertes gazdaház napsugaras oromzatán, a Szentháromságot jelképező háromszögre egy szálló galamb bádogalakját, a Szentlélek galambját helyezték. Ennek a jelképnek a pestisjárványok idején bajelhárító szerepet tulajdonítottak. Az Apafi utcán jutunk el az 1906-ban épült kórházhoz (Kórház u. 2.) és az 1971-ben átadott központi rendelőintézethez. A kórházat(7) a literátor főorvosról, Diósszilágyi Sámuelről (1982-1963) nevezték el (1988). A főbejárat előtt áll Sóvári László Fekvő nő szobra. 1995-ben leplezték le a kórház kerítése előtt Tóth Aladár (1903-1976) fül-orr-gégész főorvosnak, a szegények istápolójának - Kiss Jenő alkotta - portrészobrát. Továbbhaladva a Kálvária utcán, a 30. szám alatt találjuk a Máriás-házat. Az oromzati fülkébe egy festett szobrot helyeztek, amely Máriát, mint napba öltözött asszonyt ábrázolja. Az utca bal oldalán keskeny út vezet a katolikus temetőbe. Az út tengelyében áll az 1829-ben, klasszicista stílusban épült, Szent Anna tiszteletére fölszentelt, műemléki jellegűnek minősített kápolna. Az apszis vakolatképét Jámborné Balog Tünde festette. Ennek közelében látható Tarnay Mihály klasszicista, öntöttvas sírkeresztje. A legnagyobb makói árvíz 150. évfordulóján, 1971-ben a Kálvária u. 39. sz. házon emléktáblát helyezetek el Gilicze István parasztköltő emlékére, aki históriás éneket írt Makó városának víz által való pusztulásáról.

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu