Jámborné Balog Tünde érzékletesen mutatta be ezt a rendkívül értékes alkotást: „ Zala képes volt a lehetetlenre is: össze tudta egyeztetni a reprezentatív, királynői megjelenést Erzsébet félénk, őzikeszerű bájával, a koronázási viselet pompáját Erzsébet tartózkodó szerénységével, a magyarok királynéjának szinte mesebeli fogalmát egy alapjában véve magányra született nő intellektuális, tépelődő alkatával. Eszményi alakot {559} állít elénk, és sikerült megjelenítenie Erzsébet ideális szépségén keresztül szellemét és gazdag érzelemvilágát is. Ebben természetesen az is közrejátszik, hogy a szobor a királyné tragikus halála után készült, és ez megadta a kellő távlatot személyének.
Erzsébetet a magyar koronázáskor viselt ruhában látjuk, amelyben Székely Bertalan és Karlovszky Bertalan is megfestette, de félalakban megmintázva. Egy derékban elvágott test általában groteszk hatású, olyan, mintha a talapzatból nőne ki, a művész azonban nagyszerű szobrászati megoldást talált ennek elkerülésére: a szobrot megtoldotta a bal vállról lecsüngő és lazán a derék köré csavart, csípő alá érő, néhol a talapzatra is ráboruló palásttal. A karokat teljesen eltakarja a szeszélyesen hullámzó drapéria, amelyből csak a kor divatja szerinti csupasz vállak és a kettős hajfonattal koszorúzott fej emelkedik ki, kétoldalt fátyollal keretezve. A fej, a váll és a csípő ellentétes irányba fordul, ettől olyan, mintha sétálgatna a cserjék között, és a formáknak ez a mozgása minden irányból érzékelhető.
Zala mesterien építette föl a királyné képmását a teljesen aszimmetrikusan elrendezett palásttal és fátyollal: minden oldalról más a sziluettje. Hátulról nézve sem válik semmitmondóvá: a dús drapériák közül kilátszó törékeny, meztelen váll és az arcából látható keskeny sáv még mindig hozzá tud adni valami elbűvölően lírai felhangot a szobor egészéhez.
Zala mesterségbeli tudása és müncheni iskolázottsága a mintázásban is érvényre jut: tökéletesen visszaadja a bőr, a haj, a selyem és a prém anyagszerűségét, és a közelről szemlélődő számára meglepetéseket is tartogat: a fátyol finom csipkemintáját, a ruhaderék domború hímzését vagy a palást hermelinjének a modern szobrokról ismerős, kéznyomokat is megőrző érzékeny felületét.
Zala a maga módján legalább annyira épít a drapériában rejlő festői hatásokra, fény-árnyék ellentétekre, mint a barokk elődök, mégis inkább Rodin festőisége jut eszünkbe Erzsébet szobráról, mert ebben a nagyon is mesterien megkomponált és kivitelezett szoborban jelen van a pillanatnyi látvány egyszerisége és a mozgás impressziója is. A szobor hamvas, egyenletesen patinás zöld bronzfelülete, a márványtalapzat fakó rózsaszíne és egyszerű, de antik szellemet idéző formája remek kiegészítői és aláfestői Zala művészi ivenciójának, a szobor hangulatos környezetével együtt.”
Forrás: sulinet.hu