A makói városháza megyeházának épült, ugyanis a Maros-parti város 1730-tól 1950-ig Csanád megye székhelye volt. Ezt követően tanácsház, 1990-től városháza. Az épület mai formáját Giba Antal megyei földmérő tervei alapján 1839 nyarára nyerte el.

A klasszicista stílusban megalkotott épület főhomlokzatának hangsúlyos része a nyitott oszlopcsarnok, a portikusz. A hat pilléren nyugvó, árkádos bejárat fölött kilátó, vesztibül épült. Két szélén iker, ezek között 4 szóló, ion- fejes oszlop látható. Ezekre széles főpárkányzat támaszkodik, amelyet az eredeti terv szerint kétlépcsős attikafal zárt, 1906-tól pedig nagyméretű timpanon koronáz. A szélesen elterülő homlokzat síkját arányosan bontja meg az enyhén kiugró középrizalit. Vízszintesen az egész épület homlokzatán végigfutó kettős övpárkány osztja meg, fölül koronázó-párkány zárja. A homlokzat emeleti része a díszesebb. Itt az ablakok közötti faltükröt ionfejes lizénák törik meg.

Az udvari homlokzat árkádsora fokozta az épület nyugodtságát és erőt sugárzó hangulatát. A Megyeház utcai kovácsoltvas kapu méltó az épülethez, magas szintű iparművészeti alkotás.

makói városházaA széképület 1929-ben Úri utca felől háromszintes szárnyépülettel bővült. A fő- és melléképületet íves nyaktag köti össze.

Féja Géza szerint "a megyeháza nagyhatású régi épület, semmi mütyürke sem rontja meg rajta az anyag önmagában rejlő egyszerű nagyvonalúságát. Nem is épület ez, hanem vár. Magabízó erőt és győzhetetlenségetmakói városháza hirdetnek falai."

A város közéletének fontos színtere volt az épület. A nemzet csalogánya, Hollósy Kornélia 1863-ban emlékezetes hangversenyt, Bartók Béla 1929-ban koncertet tartott a díszteremben, más alkalommal Tornyai János és Endre Béla festményeinek adott helyet. Mindenekelőtt politikai küzdőtér volt. Találóan állapította meg Erdei Ferenc: "Erre a vármegyeházára már Justh Gyula idején fölszállott a páva".