Története
Az épület a szökőkút felől nézve

Az Aradot, Szegedet és Hódmezővásárhelyet összekötű utak találkozási pontja a város újkori története során az egyik legforgalmasabb hely volt. Ezen a helyen volt található a város fóruma, de hetente háromszor vásárt is tartottak itt.

Már a jobbágyi korban az úgynevezett Nagykocsma állt a helyén, fogadóként funkcionálva. Vertics József 1776-es kataszteri fölvételében város kocsmája névvel tüntették fel. 1832-ben Giba Antal földmérő kapott megbízást egy toldaléképület tervezésére. 1846-ban az épület megérett a bontásra: falai nedvesek voltak, közel járt az összeomláshoz, és a patkányok is tanyát vertek benne.

Az önkényuralom éveiben le is bontották a régi püspöki vendégfogadót. Mátéffy Pál makói mérnök a lebontás után javasolta, hogy a város a megüresedett területet cseretelek felajánlásával szerezze meg, és nagyobbítsa meg a piacteret. Miután eldőlt, hogy új fogadó építésére fog sor kerülni, indítványozta a mai Deák Ferenc utca kiegyenesítését. Ehhez az épületet ötlábnyival beljebb kellett volna építeni. Mátéffy elképzelései végül nem valósultak meg.

1854 augusztusában az uradalom pénzszűkébe került, de Csajághy Márton uradalmi igazgató - felismerve az építkezés leállásból származható tetemes károkat - a helyi római katolikus egyházhoz fordult kölcsönért. A terveket Koczka Ferdinánd szolnoki építőmester készítette. A megbízó kívánsága volt, hogy a front a Deák Ferenc utca felől helyezkedjen el. Szintén Koczka vállalta a vendégfogadó, a mellette lévő raktár és bolt kivitelezését, a utcai falkerítés, a kocsiszín és az istálló kijavítását is.

Az 1855-ben elkészült, délkeletre néző, 45 x 16,8 méter nagyságú épület középrizalit díszítést kapott. A tervező eredetileg attika falat is akart emelni, de az uradalom ennek elhagyására kötelezte. Az épület külső megjelenésében a rizalit szélességében a folyamatos könyöklőpárkány, valamint a szakaszos szemöldökpárkány volt csak hangsúlyos. Két szárnyára, a koronázópárkány alá kerek padlásablakok kerültek, hasonlóan a másik Koczka Ferdinánd által tervezett épülethez, a régi városházához. A rizalit ablakkeretei díszesek, a szárnyakon az ablakok mélyített keretet kaptak. Az épület tetőszerkezete az északi oldalon tűzfalas, a délin lekontyolt. Hódfarkú cseréppel fedték be. Az udvari homlokzat erőteljesen kiugró középrizalitot kapott. Az új, szimmetrikus alaprajzú épületben sörcsarnokot, kávéházat, kártyaszobát és 14 vendégszobát alakítottak ki.
A Korona Szálló az 1929-es bővítés előtt

1856-ban lebontották az 1832-es tervezésű mészárszéket, mert nem illett az új főépülethez. Utóbbi állaga nemsokkal később leromlott, a városi tanács két hónapos határidővel általános felújítást rendelt el határozatában, de ez ellen Dessewffy Sándor csanádi püspök föllebbezést nyújtott be; tiltakozásának alapja az volt, hogy csökkent a szállóvendégek száma a vasút kiépítése után. 1900-ban a püspökség végül elvégezte a legszükségesebb renoválási munkálatokat.

1903-ban Dessewffy hozzákezdett az épület teljes átépítéséhez. Ekkor építették fel a főépületet Csorba József tervei alapján, 1905-re megépült a főtérre nyíló étterem, fölötte az emeleti táncteremmel. Az így létrejött - akkor még ötablakos - új eklektikus épület harmonizál a régi épülettel, azonos volt az emelet tengelyképlete; a kor elvárásai miatt ugyanakkor reprezentatívabbnak, látványosabbnak épült. Az övpárkány magassága nem változott, de a földszintre nagyméretű kosáríves nyílászárók kerültek, az emeletre félköríves ablakok. Az emeleti homlokzat tagolóeleme hat oszlopfejes falsáv, pilaszter, itt a rusztikus jelleg kevésbé hangsúlyos.

A püspök betegsége, majd 1907-ben bekövetkezett halála miatt az épülettömb gimnázium felőli szárnya nem épült meg. A hiányzó oldalszárny helyett kőkerítés épült. 1918-ban a Makói Népbank a Koronát a püspökségtől megvásárolta, majd 1929-ban felépíttette a bal oldali szárnyat. Ezzel az épület egységes architektúrájúvá vált, de építőművészetileg sokat rontottak rajta. A bank által használt helyiségeket széles, vízszintes záródású ablakokkal látták el, ugyanakkor a jobb szárnyon meghagyták a szegmentíves nyílászárókat. A középrizalitra páros számú ablakok kerültek, módosult a tengelyképlet is. A Korona és a Bérpalota közötti utcaszélesség leszűkült; hogy a problémát megoldják a két szárnyat 3-3 ablakossá alakították. Az új szárny oldalhomlokzata visszafogottabb megjelenésű, rajta kovácsoltvas erkély található. Ezen a szakaszon vége szakad a kerek padlásnyílások sorának. A szárny építésével együtt egyidejűleg modernizálták a belsőt is, bevezették a gőzfűtést, a hideg-meleg vizet, a fürdőszobákat kicsempézték. Az üzlethelyiségek száma a korábbi hatról tizenötre növekedett, a szállodai szobák száma harminchatra nőtt.
A díszterem belseje

1945-ben felmerült az épület lebontásának ötlete, és egy új vendéglátóegység felépítése. Szerencsére ez nem történt meg, a tervgazdálkodási rendszer csak felújításra adott támogatást. A szocializmus évtizedei alatt Béke Szálló volt a neve, homlokzatára pedig a „Halál a nyilas bérencekre” és az „Éljen a demokratikus Magyarország” feliratokat erősítették. Az épület előtt került kialakításra az autóbusz- és a taxiállomás is.[1] 1963 és 1967 között állami pénzből felújították, több melléképületét elbontották, új vendéglátói részleget építettek. A földszinten fagylaltüzem, az emeleten cukrászüzem működött. A Műemlékvédelmi Felügyelőség javaslatára az épület homlokzata a korábbi sárga helyett zöld színt kapott.[2] A szálloda fénykora az 1990-es német újraegyesítés előtti időszak volt, ekkor nagy számú - a bolgár tengerpart fele utazó - keletnémet és lengyel vendég szállt meg itt; a Béke Szálló összes vendéglátóegysége együtt több, mint 120 embert foglalkoztatott. 72 férőhellyel rendelkezett, 15 szobája volt, amiből 2 volt saját fürdőszobával ellátott lakosztály. A szálloda 1992-ben zárta be végleg kapuit.[3]

A rendszerváltás után 1994-ben került a makói önkormányzat tulajdonába, igen rossz állapotban. 1997-ben újították fel az épület tetőszerkezetét. 1999-ben renoválták a külső homlokzatot. A Korona Szálló utolsó felújítása 2005 elején történt; ekkor kapott új belsőt a 200 fő befogadására alkalmas díszterem, kialakították a Pulitzer József termet és az Erdei Ferenc szekciótermet; akadálymentesítésre is sor került. A felújított épületrészt március 3-án adták át. 2009 februárjában a földszinten üzemelő étterem bezárt; a város legelegánsabb vendéglátóhelye ez év november 2-án nyílt meg újra.[4] Ugyanebben az évben az épület 100 százalékos kihasználtságúvá vált, az összes kiadható helyiséget kibérelték.

Válasz