tegnap még csak az alapzatot, a felirattal: "Fátyol Misi cigányprímás" 2009 - és a hozzávezető köveket láttam a Korona előtt

– Talán az öreg egy kicsit vidámabb volt – mondta végül a járókelő, ahogy megszemlélte a város új szobrát.
– Tettette azt csak – felelte a másik. – Megvolt a maga gondja, baja, de vendég azt sosem érezhette.
Az első csak csóválta a fejét. Emlékeiben egy mosolygó, jókedvvel játszó cigányprímást őrzött meg fiatalkorából.

Aztán lassan kiürült a tér, és leszállt a fülledt, meleg nyári éjszaka. Elcsendesedett a város. Egyszer csak a szobor elfordította a fejét, és körülkémlelt. Óvatosan lelépett a talapzatról. Nagyon nehéznek érezte magát. Mégsem volt ez annyira különös, életében is az ő vállát nyomta mindig kiterjedt családja számos nyűge. Fel sem vette hát a mázsás bronzkabát tömegét, vagy a bronzhegedűjét a hozzá való vonóval.
Gondolkodás nélkül indult a régi mulató felé. Súlyos bronzkezének érintésére betört az ajtót tartó ócska zár, és ő akadálytalanul lépett be a régi terembe. Üres volt. Az asztalok terítetlenül álltak a sötét helyiségben, a székeken vékony porréteg ült csupán. Misi körülnézett, és megállapította, itt ma nem lesz munkája. Keresztülsétált a sötét termen, és a másik kijáraton távozott. A főtéren megállt, félrefordította fejét, és belehallgatózott az éjszakába. Kisvártatva elért füléig a várt hang, a nagyon gyors, ütemes zörej, amely a főtérről nyíló kis utcából szólt. Arrafelé vette hát az irányt.
A diszkóban már igen-igen jó hangulat volt, amikor a cigányprímás benyitott. Az asztalnál jókedvű fiatalok ültek, többen a placc közepén mozogtak. Csípőjüket dobálták, kezük az égben járt. Lányok lányokkal, fiúk fiúkkal mozogtak a különös, szinte utánozhatatlan ütemre. Misi megemelte hegedűjét, és az első asztalhoz lépett.
– Tisztelt uram, érdeklődöm tisztelettel, hogy mi lenne a nótája? – szólította meg a társaság első emberének tűnő, nagydarab, kapatos fiatalembert.
– A micsodám? – kérdezett az vissza. Misi udvariasan elmosolyodott.
– A nótája, uram. Eljátszom szívesen.
A társaságból kirobbant a röhögés.
– Tata, hát nincs is húr a hegedűjén – mutatták. Ugyancsak. A szobrász erről megfeledkezett, vagy talán vandáloktól tartva nem is akarta működőképessé tenni a hegedűt. Misi hosszan nézte kedves hangszerét, amely húrok nélkül árválkodott. Felemelte acélbetétes bronzvonóját: hát azon sem volt húr. Így aztán bajos lesz ma pénz keresni – gondolta. Eloldalgott az asztaltól, és a diszkó hátuljában húzta meg magát. Szomorúan nézegette használhatatlan hangszereit.
– Igyál velünk, ne szomorkodj, tata! – vágta hátba váratlanul az iménti társaság feje. Aztán fájósan dörzsölgette kézfejét hosszan. – Kőkemény az öreg – gondolta magában elismerően, és ezután tartózkodott attól, hogy a szoborhoz érjen.
– Munkában sosem iszom – felelte csöndesen Misi. A fiatalok vállat vontak, otthagyták.
– A világ megint csak megváltozott – gondolta az öreg cigányprímás. Nagyon nem lepte meg, úgy élt, hogy a világ természete már csak ilyen. Hallgatta a fiatalok zenéjét, és érezte, nem tudja már felvenni a versenyt ezzel a gyors, pontos muzsikával. Annyira nem is szerette. Szép lassan rájött, hogy ő már elhagyta ezt a világot, és soha többé nem kell asztalnál állva pénzt keresnie. Egy szobor immár kedves városa főterén. Most ezzel fog örömet szerezni az embereknek. Lassan elmosolyodott.
Felállt, és határozott léptekkel indult a kijárat felé. A biztonsági kamerákon, bár az eset után hosszan vizslatták a felvételeket, semmi rendellenesség nem tűnt fel. A városka lakói konstatálták csupán, hogy a szobor mosolya éppen olyan, mint ahogy a cigányprímást emlékeikben megőrizték.

A képek és a hir forrása: http://www.mako.hu/hu/node/2067

Szobrot állítanak Fátyol Misi cigányprímásnak Makón; a sokak által kedvelt és tisztelt zenész születésének 100. évfordulóján felállítandó alkotás elkészítésére országos pályázatot írt ki a város önkormányzata - közölte Makó polgármestere. 

Buzás Péter emlékeztetett arra, hogy tavasszal több mint hatszáz aláírás gyűlt össze Makón azért, hogy szobrot állítsanak Fátyol Misi emlékére. Az egykor Makón élt muzsikus 2009. szeptember 19-én lenne százéves.

Fátyol Misi évtizedeken keresztül a makói Korona Szálló éttermében zenélt. Személye és muzsikája a városlakók között népszerű volt, nagy megbecsülésnek örvendett. Zenei tudását a korabeli szakma is nagyra értékelte, országos ismertségnek is örvendett. Pár évig külföldön is dolgozott, mielőtt végleg hazatért szülővárosába - idézte fel a polgármester.

Elmondta, hogy Makó Város Önkormányzata legutóbbi testületi ülésén országos szoborpályázatot írt ki a kompozíció megvalósítására. Az alkotást Makón, a Korona Szálló épületének közvetlen környezetében, a szökőkút körüli térrészen állítanák fel 2009-ben, Fátyol Misi születésének 100. évfordulója alkalmából.

Fontos, hogy a szobor életszerű legyen, az emberek között, úgynevezett "flaszter" szoborként jelenjen meg. Az önkormányzat egyalakos, bronz szoborkompozíciót látna szívesen, 5/4-es életnagyságú figurával, realisztikus formanyelven mintázva, Fátyol Misi alakjának méltó megjelenítésével. A szobor alacsony, fagyálló mészkő posztamensre lenne elhelyezve, hogy közvetlen kontaktust teremtsen a nézővel.

A pályázatokat idén szeptember 1-ig várja az önkormányzat, a szobor elkészítésének határideje pedig 2009. június 30.

Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete a 2008. évi költségvetésében bruttó 1 millió forintot különít el az országos pályázati kiírás költségeire, de a megvalósításhoz szívesen várják a segítséget - tette hozzá a polgármester.