A hagyma és a művészetek

Szépirodalom

 

A makói hagyma olykor ihletője volt irodalmi és művészeti alkotásoknak is. Nem annyira helyi születésű művészek választották témául, inkább az itt megforduló, hosszabb rövidebb időt itt töltő személyeket ragadott meg.

József Attila Makón európai műveltségű értelmiségi öreg barátokkal kötött életre szóló barátságot, a paraszti életmóddal itt közvetlenül nem találkozott, de 1922 nyarát a közeli Kiszomboron töltötte, amelynek emlékei későbbi műveiben is fölvillannak. Párizsban írt Kiszombori dalban – mintha valóban mezei napszámosnak ment volna a torontáli faluba – keservesen emlékezett: Csak kapáltam nap mint nap egyre. Szállásadója, Kiss Andrásné egyszer kivitte a hagymaföldre, amelyre Kiss Mária Hortensia így emlékezett: „A mezei munka eleve nem volt bekalkulálva a kiszombori elfoglaltságba. Nem is állt kezére, bár a jószándék megvolt benne. Hagymaszedés idején egyszer kiment segíteni, de a hagymaásó hólyagot tört a tenyerén. Édesanyám nem engedte tovább. Ő nem akarta kihasználni erejét.” Ennek az embert próbáló keserves munkának az emléke egy évtized múltán is fölsajdul versében. A Tőkehaszon balladába beleszőtte: „szedd guggolva a vöröshagymát […] a tőkéseké a haszon”.

Móra Ferenc, a tiszteletbeli makai egyik gyermekmese-karcolatában maradandó emléket állított a hagymának. Diplomaták címen ismert munkája 1909-ben „Az Én Újságomban” Híres barack, híres hagyma címen, 1911-ben a Szegedi Napló Máról holnapra c. állandó rovatában A híres hagyma meg a híres barack címen látott napvilágot. Ezekben a csillaggal hozzáfűzött befejező megjegyzésnek sem emberileg, sem művészileg nincs különösebb jelentősége. Nem így az 1930-ban a Délmagyarországban és 1934-ben a Magyar Hírlapban megjelent, egymással teljesen egyező két változat Diplomaták címet kapta. A utóbbi változatokban a csillaggal elválasztott magyarázat födi föl írónknak a diplomáciai tevékenységnek nevezett hazudozási versenyből való kiábrándultságát. 1930. február 5-én a párizsi hídon való találkozással vette kezdetét egy nagy nemzetközi értekezlet, amely a hágai tanácskozáson megszabott alapelvek szerint kívánta rendezni a keleti jóvátétel ügyét.

Diplomaták

Úgy volt az, hogy a kecskeméti embernek valaha nem volt nagyobb mérge, mint ha a makói hagymát emlegették előtte. Ebből látszik, milyen régi történet lehet ez – mikor még a nagykőrösi uborka sem volt kitalálva! Mert ha ki lett volna, akkor bizonyosan e miatt ette volna a méreg a kecskeméti embert a régi világban. A mostaniban már nem, mert nem pörös atyafi már egymással a két derék város, hanem édestestvér. A Katonacentenáriumon senkinek se volt akkora sikere, mint Nagykőrös literátus polgármesteré-

nek, Dezső Kázmérnak. Pedig csak ennyit mondott a síremlék előtt:

– Kecskemét halhatatlan fiának hódol a szomszéd város.

Száz valahány beszéd közt mindenki ezt találta talpraesettebbnek. Meg is tapsolta a nagykőrösi polgármestert az egész gyülekezet, de leglelkesebben Kecskemét.

Hanem hát most az antivilágról van szó, mikor a kecskeméti ember csak a nyakát csavargatta, ha a kofák azzal ajánlgatták neki a nagy piacon a buzogányfejnyi hagymából kötött koszorúkat:

– Ebből tessék, jó ember, mert ez az igazi makai hagyma. Még a holt is megmozdul ennek a drága jó szagától.

– Bolond beszéd – duruzsolt a kecskeméti ember. – Hagyma: hagyma. Egyik is földben terem, másik is. Én ugyan egyet sem lépnék az istenadtáért, mikor nekem a kecskeméti hagyma se kenyerem.

– Hja, nem is makai hagyma ám az! Azt érdemes volna a tövén is megnézni, mert olyant máshol nem látni. Terem ott akkora hagyma is, hogy emberfejjel vetekszik. Jó volna, ha Kecskeméten akkorára nőne a barack.

De már ez szívén találta a kecskeméti embert. Azt mondta rá, ezt a csudát csakugyan megnézi. S ha csak fele igaz annak a híres hagymának, akkor ő megeszi a saját fejét.

Azzal se nap, se óra, megindult a kecskeméti ember Makóra hagymátlátni, de úgy sietett, hogy siettében kifelejtette a tarisznyából a szalonna mellől a kenyeret.

Az ám, csakhogy ugyanakkor a makai ember meg Kecskemét felé volt útban, mert neki meg a híres barack vette magát a begyébe. Mindig elöntötte a pulykaméreg, amikor a nagy barackhegyek mögül rákiabáltak a gyümölcsös kofák:

– Erre jöjjön, atyafi, itt az igazi kecskeméti barack!

– Hát aztán? Mivel volna az különb a makai baracknál?

– De még a makai hagymánál is különb! Jó volna, ha akkora volna Makón a hagyma, mint Kecskeméten a barackmag!

Amire aztán a makai ember is azt mondta, hogy nem áll meg Kecskemétig, s ha a fele is igaz annak a híres baracknak, akkor ő ott marad kecskeméti embernek, s reggeltől estig egyebet sem tesz, csak barackmagot töröget.

Azzal nekivágott a világnak, de a szegedi hídon mégis csak megállt falatozni. Hát ahogy bontogatja a tarisznyáját, akkor veszi észre, hogy kenyere van, de szalonnáját otthon felejtette. Az volt a szerencséje, hogy a kecskeméti ember is éppen akkor ért oda, az jószívvel adott neki kenyérért szalonnát. De még jó szót is adott mellé: hová igyekszik, földi?

– Elmék barackot látni Kecskemétre. Mert azt mondják, hallja, ott akkora barackok teremnek, mint a sütnivaló tök.

– Micsoda? – kapta föl a fejét a kecskeméti ember. – De bizony Tiszán túl a toronygomb sincs akkora, mint mifelénk a barack.

– Ejnye, ejnye – álmélkodott a makói ember – no, holnap reggel majd föltekintem én azt.

– Jaj, jóember, csakhogy elkésett ám kend – sóhajtott nagyot a másik jóember. – Ma egy hete mind lehullott a barack abban a nagy szélben, osztán akkora lyukakat ütött a földbe, hogy létrán se lehet utánuk mászni.

– No, akkor hát én hazafelé is fordíthatom a szekérrudat – csattantotta be a makói ember a bicskáját.

– Hol az a haza, földi?

– Makón, ahol az a híres hagyma terem.

– No, akkor együtt megyünk – ugrott föl a kecskeméti ember – mert én éppen oda tartok hagymát csudálni. Azt mondják, emberfejjel vetekszik kenteknél a hagyma.

– Micsoda? – nevetett a makai ember. – Azt mondom én kendnek bátya, forduljon vissza, mához három hétre álljon ki a kiskapuba, akkorára olyan nagy lesz a makai hagyma, hogy ellátszik Kecskemétre. Erre aztán eszébe kapott a kecskeméti ember is és megrázta a kezét a makai embernek.

– No, komám, kend se bolond emberrel eteti ám a szalonnát.

– Nini – adta vissza a makai ember a bókot –, de annak is van ám magához való esze, akibe kend tömködi a kenyeret.

Azzal aztán az egyik is hazatérült, a másik is visszafordult, s azóta a kecskeméti ember is nagy elismeréssel van a makai hagyma iránt, a makai ember becsületben tartja a kecskeméti barackot.

*

Most már, hogy miért Diplomaták a címe ennek a történetnek? Hát azért, mert éppen most jutott eszembe, mikor napról napra olvasom, hogy milyen nagy elismeréssel vannak egymás iránt mindenféle nemzetiségű diplomaták, mióta a párizsi nagyhídon összetalálkoztak.

 

Lator László (*1927) Kossuth-díjas költőt 1984-ben megragadta a makói piac forgataga, kaleidoszkópszerű színessége. Ritka alakalom, amikor az író közel egy időben ugyanazt az élményt prózában és versben is megfogalmazza. Az ugyancsak 1984-ben készült makói fotóalbum bevezetőjében, A város dicséretében így vetette papírra a makói piac kavalkádját: „1945. december 24-én a háború forgatagából, gyalog, szellemi szülővárosomba, Makóra értem, egyszerre jelentette a földhözragadt szegénységet és a bőséget, a kisemmizettséget és a zsíros földek szüntelen teremni kész erejét. És jelképnek, szép profán jelképnek érzem a Deák Ferenc utcai piacot is, már délies nyüzsgésével, harsányságával, nyers színeivel-szagaival, a szövetkezetek, őstermelők, kiskereskedők áruival, mindenféle zöldséggel, terménnyel, gyümölccsel rakott pultjaival, pecsenyesütő, halsütő bódéival, nagy, vágott, magas, egy hétig is friss kenyereivel, galambjaival, napos csibéivel, a valamikor talicskával, ma már inkább csak biciklivel vonuló, sodródó, meg-megálló, el-elbeszélgető piacozókkal, akikben annyi életerő, annyi elpusztíthatatlan, a semmiből is szép anyagot teremtő kedv feszül.”

 

 

Piac

Forrástalan morajlás, kvarchomok-

permet neszez a lomb közt szakadatlan.

Valami színes bugdos, tántorog,

és elmerül egy mélyebb forgatagban.

Karok, nyakak, mellek mezítlenül,

emberi hangon jajgat egy talicska.

A szemet ez a késő nyári hő

káprázó képekkel nyugtalanítja.

Ez délies, csak zsírosabb világ,

vastag gyönyörrel habzó földi éden.

Izzadt füstölt, paprikás szalonnák

a súlyos nap kemencemelegében.

Nagy serpenyőkben hajnaltól ebéd-

időig hólyagos poklukra vetve

kövér hurkák, kolbászok, pecsenyék

érnek nagy karéj liha kenyerekre.

Káposzta, répa, hagyma, paprika,

a zöld alól világít már a sárga,

paradicsom pirosa omlik a

kék véraláfutásos padlizsánra.

Nyers, édes, csípős, kesernyés szagok,

mélyben, napon más-más tervet betöltő,

versengve sokasodó anyagok

özönlenek elő a sűrű földből.

Kertek fényes, testes gyümölcsei,

már viaszosra, ragacsosra érve,

méregzöld dinnye s hókás szentesi,

villog tükrös rózsás vagy sárga béle,

szeplős arany, bíbor, halvány, leves,

savanykás, kásás alma, hagymahaj szín

körte, zöld ringló, sárga véreres

őszibarack és pozsgás héjú kajszin.

S már érzi is az ujj, a száj, az íny

a pihés, mézgás, édes hám alatti

hús megbolygatott hasadékain

a nedveket hirtelen felfakadni,

már érzi a sóvár, parázna bőr

a fénycsíkos, homályos szoba hűsét,

már érzi, hogy dől rá mindenfelől

a lassú, síkos, ikrás gyönyörűség.

Grafika

Míg az irodalomban véletlenszerűen, alkalmilag jelent meg a hagyma világa, addig a képzőművészetben fontos szerephez jutott. Egyrészt az élet kívánta meg, hogy a reklámgrafika maradandó műveket hozzon létre, másrészt a Makói Művésztelep ide hívta a Kárpát-medence sok kiváló magyar művészét, akiknek Makó és a hagyma egyet jelentett, és számunkra klasszikusnak számító alkotásokkal fejezték ki a város szellemiségét.

A grafika terén igen markáns alkotások születtek. A Hagyma Részvénytársaság széleskörű üzleti tevékenységet folytatva levélpapírt is terveztetett. Ezen nem a hagyma lett a fő motívum, hanem az 1912-ben fölépített hagymaraktár. A hagymánkat már ismerte a világ, de akkoriban Európában is jelentősnek számított az iparvágánnyal ellátott, ötszáz vagon befogadására alkalmas hagymaraktár. Ez került a cég levélpapírjára mint fő motívum, persze nem hiányoztak az egyéb kertészeti termékek megjelenítései sem, sőt ezek ábrázolásával juttatta érvényre az ismeretlen nyomdai grafikus korának eklektikus fölfogását. Időnként a kereskedelmi társulások csődbe jutottak, de az utód vállalatok továbbra is ragaszkodtak a makói kereskedelmi vállalkozás jelképévé váló levélpapírhoz; csupán a cég nevét módosították. A Metesz 1944-ig használta üzleti levelezéseiben.

429. Levélpapír 1924-ből

 

Hoffmann János (1870–1954) a makói gimnázium jeles rajztanára Lotz Károly és Székely Bertalan tanítványa volt. Szerepelt a Műcsarnok tárlatain, képviselve van a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében. Tájképfestő volt, de tanártársának, Márton Györgynek fölkérésre vállalta két hagymás tanulmányának illusztrálását. Rajzai hiteles és gondos munkák, monográfiánkban is közlünk belőlük.

A makói gimnázium kiváló művésztanárának, Ecsődi Ákosnak két tanítványa választotta az alkalmazott grafika művelését: Szilvásy Nándor és Szekeres István. Mindkettejük munkái között előfordul a hagyma téma is.

430. Szilvásy Nándor hagymatanulmánya431. A város hagymás címere

 

Szilvásy Nándor makói születésű (*1927) grafikus és festőművész országos elismerését reklámgrafikusként érte el. Munkácsy-díjat kapott 1962-ben, Érdemes Művész kitüntetést 1978-ban. Makó Város Tanács fölkérésére 1974-ben tervezte meg Makó város címerét. A helység politikai vezetése fogaskerékkel kívánta az iparosodás, búzakalásszal a mezőgazdaságát, könyvvel az iskolaváros jellegét kifejezni. Szilvásy Nándornak sikerült elérnie, hogy a címer fő alakja a hagyma legyen, mert Makónak csak ez lehet az egyetemes jele. A címerpajzs alul félkörben záródó téglalap, ún. kerektalpú címer. A szélesség és magasság aránya 1:1,3. A címermező vízszintesen három részre 25–15–60 arányban tagolt. A hullámos mezőmegosztás fehér színével a város életét befolyásoló Maros folyót jelképezi. Mivel a város színe – a történeti hagyomány szerint a piros-kék volt, a címerpajzson ez képezi az alapszínt. Az aranyszínű hagyma a helység múltjára és jellegére utal. A csillag a szocialista tömbhöz való kapcsolódását fejezi ki.

A városi zászló kék alapanyagon a város címerét és Makó feliratot tartalmaz, körbe piros rojt szegélyezi. Mérete 2×1 m. Hagymatanulmányai Szilvásy Nándor bravúros rajzkészségéről tanúskodnak.

432. Szekeres István: Üdvözlő kártya433. Szekeres István: Terméktanács emblémája

 

Szekeres István (*1929) makói születésű grafikus művész mélyen őrizte a város paraszti hagyományvilágát, annak tisztaságát és romlatlanságát. Jól ismerte a makói hagymás életet. Szerteágazó alkalmazott grafikai tevékenységében egyre meghatározóbb szerepet töltött be az embléma. Lényeglátása, tömörítő készsége, aprólékossága és puritán szemlélete tette képessé, hogy jelképeire az ország határán kívül is fölfigyeltek.

A Budapesti Makóiak Baráti Köre fölkérésére – melynek a művész is tagja volt – készült el 1972-ben a baráti kör emblémája, amelyen egy leegyszerűsített hagymaforma fog össze két kezet. A kezek szív rajzolatot adnak. Az emblémát porcelán díszvázákon, hamutányérokon is megjelentették. Ennek az emblémának az alapötletét használta föl 1989-ben a Hagymatanács jelképének megalkotásakor. Az új megfogalmazás még kiérleltebb, tömörebb; absztraktsága ellenére is érthető. A korábbi fekete, az utóbbi hagymavörös színű. A stilizált gyökérzet markánsabb, a két kéz elvontabb lett, a hagymanyak rajzolatával pedig közérthetőbb. Érzékletesen fejezi ki, hogy a hagyma termelése érdekében létrejött egy országos hatókörű összefogás. Hagymás emblémájának nagyszerűsége abban nyilvánul meg, hogy minden felesleges részletet elhagyott, a legegyszerűbb megjelenítéssel fejezte ki a mondanivalót. Műve bekerült a világ legjobb védjegyeiről készült tokiói gyűjteményes kötetbe, amely 36 emblémáját közölte. A budapesti baráti körnek üdvözlőkártyát és újévi kártyanaptárt is készített, amit másfél évtizedig – rövidebb, hosszabb kihagyásokkal – különböző szöveggel és színnyomással jelentettek meg.

A Marosmenti- és a későbbi grafikai telepnek is tagja volt Barabás Márton (*1952) A budapesti születésű művész egyeneságú leszármazottja Barabás Miklósnak. A Képzőművészeti Főiskolán Kádár György, Kokas Ignácz és Kocsis Imre tanítványa volt. Az 1977-ben offszet technikával készült Fokhagymák című hiperrealista eszközökkel készült munkáját tárgyszerűség és műgond jellemzi.

434. Barabás Márton: Fokhagymák

 

1991-ben Jámborné Balog Tünde nagy elhivatottsággal szervezte meg Gilinger Katalin igazgató segítségével a Makói Művésztelepet, amely Kárpát-medencei magyar művészek nemzetközi kolóniája lett.

A telepnek 1992-ben vendége volt a Csík megyei Gyergyóalfaluban született Márton Árpád (*1940) festőművész. Tanulmányait a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában és a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte.

A csíkszeredai Zene- és Képzőművészeti Líceum tanára, a gyergyószárhegyi művésztelep vezetője. Csendéletsorozatát Makói emlék I., II., III. címen készítette. Hagyma motívumú pasztelljei könnyedek, átszellemültek.

435. Orth István: Tanulmány436. Orth István: Makói gráciák

 

Orth István a Tolna megyei Nagyszékelyen született (*1945), a bukaresti Képzőművészeti Akadémia grafikai szakán végzett. A legkiválóbb erdélyi grafikusok egyike. Félszáznál is több plakátja került kivitelezésre, illusztrátorként a román sajtó is foglalkoztatja. A reklámgrafika mellett jelentős képzőművészeti munkássága is. Bravúros grafikáit és festményeit a valóságnak és a teremtett képzeleti világnak a sajátos oldódása jellemzi. Tanulmány c. munkája az 1990 utáni politikai változás szellemében fogant. Konkrétan a hagyma genezise; csupán a gyökereit és levágott szárát jeleníti meg, mégis előremutató, mert épek a gyökerek és egy kis hajtás már megindult. Lesz újjászületés.

437. Orth István: Hagyma plakát438. Orth István: Egységben az erő

 

Makói gráciák játékos ötletből születtek. A hagyma a női princípiumot jelenik meg. Hagyma plakátján a hagymát mint világmárkát mutatja be. Ezt a terményt az itteni nép tette naggyá, ezért egy kis emberke emeli magasba. Egységben az erő plakátján a fokhagyma gerezdjei hazánk pártjait jelentik; föliratozva meg is nevezi őket: SZDSZ, MSZP, FKGP, KNP, MDF, FIDESZ. Mind egy tőről sarjadt, gyökerénél a nemzetiszín szalag díszlik, de a gerezdeket külső héjazat nem zárja körül, pedig egységben az erő. Makó című műve a hagyma genezise, de egyúttal a termékenység szimbóluma és női princípiumként jelenik meg. Ahogyan lent, a földben a hagyma metszetét és fölötte a hagyma virágát megfogalmazza, ez a Föld és a Nap együttesét is idézi a nézőben.

439. Karsai Ildikó: A Hagymafesztivál plakátját

 

Karsai Ildikó nemcsak makói születésű (*1954), de a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányai után sem szakadt el a Maros-parti várostól. Vidékünk lappangó varázsából föllelte a táj lelkét. Számára a grafika a meghatározó nyelv és a kifejezési forma. Munkássága két sínen fut: a kozmikus világra kitekintő grafikája nagyon érzékenyen idézi meg a természet jelenségeit a mikrovilágtól a makrovilágig; másik területe a reklámgrafika. Ő lett a Makói Hagymafesztivál grafikusa, ami az évenként ismétlődő rendezvényeknek rendkívül egységes művészi hátteret teremt. Mivel a fesztivál nemzetközi, a rendezvény emblémáját úgy tervezte meg, hogy a hagyma Földünk glóbuszává magasztosul. A hagyma fölületét délkörökkel és szélességi körökkel hálózta be, ezzel világméretűvé növelte, kifejezte hagymánk kapcsolatát a világgal. Rendkívül gondosan, tetszetősen tervezi meg a hagymafesztivál meghívóit, kiadványait is. A Makói hagymás kötetek sorozat és az alkalmi megjelenésű könyvek a város művelődéstörténetében a legszebb munkáknak számítanak. Ezeket nem pusztán illusztrálja, hanem könyvtervezőként alkotja meg. A mindennapitól eltérő esztétikum, a látványos, de visszafogott színharmónia, a fölfokozott igényesség és a reprezentatív megjelenés, valamint a különlegesség keresése jellemzi könyveit.

440. Karsai Ildikó: Hagymanaptár

 

 

1997-ben készült Hagymanaptára átmenetet képez grafikájának két területe között. A szabad szárnyalást ugyan megköti a funkció; a témának aláveti művészi elképzelését. Alázatos rajzai néprajzi hitelességükkel gondos és tetszetős illusztrációk. Az egyes oldalak precíz megszerkesztésével, kalligrafikus betűvetésével áttöri az alkalmazott grafika mezsgyéit. Eszközrajzaiból néhányat monográfiánkban is közlünk, de kívánatos lenne a hagymatermelés néprajzát gondos rajzaival közreadni.

Festészet

A festészet terén sokáig hiába keressük a hagymát, mint művészi témát. A város festő fia, Torma Imre (1893–1954) tájképet, virágcsendéletet, portrét, életképet festett.

Pethő János (Derekegyháza 1898–Makó 1973), a város naiv festője 1963-ban vett kezébe ecsetet. Hagymaszárítás című képén megörökítette a hagyományos makói dughagyma hőkezelését. Nem egy adott paraszti enteriőrt, hanem a hagymaszárításnak benne élő emlékképét festette meg. A perspektivikus rövidülést csupán a hagymarácsnál és néhány gerenda rajzában érvényesíti; helyette a legnagyobb fölület elve valósul meg munkáján. A kemencét éppúgy szemből ábrázolja, mint az ablakkal ellátott oldalfalat. Ügyel a kép egyensúlyára, a férfialakot és a lámpát a centrumba állítja, a macska és a szakajtó, valamint a priccs és a pad elhelyezése érzékelteti a szimmetriát. Első bírálója mindig a felesége volt. Erről a képéről megjegyezte, hogy nem piros a macska nyelve és a petróleumlámpa nem világít. Általában meghallgatta felesége tanácsait, de ezúttal nem, mivel nem esti hangulatú volt a képe.

Az 1925–27-ben működő Rudnay Gyula-féle makói művésztelep fölújítására hozták létre 1971-ben a Marosmenti Művésztelepet. A meghívott művészek hamar otthonra leltek, amit Pogány Józsefnek vendégkönyvi bejegyzése így örökített meg: „A ’Nagy Sömmi’ helyett a város ’Nagy Lelkével’ való találkozás élményét viszem magammal. Dicsértessék ez a város.”

A művésztelepnek 1971-ben művészvendége volt Horváth János és Dér István, mindkettejük munkássága az alföldi festészetbe gyökerezik. Horváth János Hagymaszedő c. festménye széles ecsetkezeléssel szinte drámai magasságba emeli a hagyma témát. Az egyalakos kép egymásra dőlt zsákjaival és a jellegzetes makói talicskával a munka eredményét is ábrázolja. Dér István (1937–1993), a telep vezetője a közeli Csanád-

palotán született; otthonról is magával hozta a hagymatermelés emlékét. Hagymaszedők c. képén a táj és az ember egysége maradéktalanul érvényesül. Ahogy az asszonyok térdelnek a földön, nem is asszonyok tulajdonképpen, hanem földhalmok. Ugyanakkor a táj is mintha lélegezne, élne, emberré válna. Barcsay Jenő és Kohán György nyomdokain elindult művész a paraszti élet és környezet tartalmi vonatkozását a látvány elemeinek absztrahált sűrítésével érte el.

A telepen 1973-ban részt vett Schéner Mihály (*1923), aki Hagymaboldogító – Makói háziáldás című olajfestményén a népművészet eszközeivel, saját szerzésű folklórszerű versével vidám hangulatú művet alkotott. A nyers képbe ceruzával karcolta-írta be:

A makói hagymalánynak

A világon nincsen párja

Selyemből van sok szoknyája

Rózsás az orcája,

Ki a szalonnát

És a tüzes bort kedveli

Ahoz megyen.

441. Horváth János: Hagymaszedők442. Dér István: Hagymaszedők

Makó legnagyobb élő festőművésze, Jámborné Balog Tünde (*1938) magáról így vallott: „Hódmezővásárhelyen születtem anyai ágon katolikus székely, apai ágon református makói parasztcsaládból. Itt-ott közéjük keveredett egy-egy sváb, lengyel, tót és bolgár ős is; ha rajzolok, mindnyájan fogják a ceruzámat. Ennek ellenére vagy tán éppen ezért meghatározó élményem, hogy magyar vagyok.” Batik képei népi ihletettségűek, ez hatja át hagymás ábrázolásait is. A nagy magkakas c. triptichon (1975) sötét és világosabb zöldek, narancs- és rózsaszínek kontrasztjára épül. Középső részének főalakja a komikusan szomorú emberarcú nagykakas, a bal oldalinak vidám butella-legény, a jobb oldalinak a hagymalány, a Hagymaangyalka. A kép alapötlete, ha az Erdeieknek mulatni volt kedvük, üzenték, megdöglött a magkakas, erre összejöttek. – 1980-ban a televízió fölvételt készített a batikfestés technikájáról, ekkor keletkezett a Hagymalány című műve. 1990-ben nagyméretű, balladai tömörségű Hagymaváros című batikképét alkotta a hagymaföldön térdelő paraszt pár mögött a várossal. Nem egy konkrét mozzanatot emel ki, hanem a város, a benne lakó ember és a hagyma kapcsolatát festette meg. Kiegészítő elemei a madarak, amely Balog Tündénél a transzcendensre és az időre mint folyamatra utaló jelek.

Márton Árpád a hagymás pasztell sorozatot mellett olajképeket is festett. A Makói triptichon első darabjának, az Alkonynak profán angyali üdvözlet jellege van. Alvó női alakja a természettel azonosuló ősanya. A figurára sugár, égi fénycsóva esik, amely az álom beteljesülését sejteti. Az álom tárgya jelképesen a hagyma. A középső mű, a Termés kifejlett hagymákból az égi fényben csüngő hagymafüzér, amelyet az aranymetszés szabályának megfelelően helyez el. Harmadik darabja a Nyár. Itt a nő, mint valami bőségszaruban, egy tálban tartja a termést, a hagymafejeket. A nő feje körül dicsfény ragyog. Ugyanaz, a hétköznapokat a szakralitások magaslatába emelő szemlélet nyilvánul meg rajta, mint Németh József képein. Ez konstruktívebb, markánsabb; Márton Árpádé líraibb, lágyabb. Az erdélyi festőt megragadta az alföldi napsütés, az augusztusi kánikula; szinte minden lángol, pedig vörös színt nem is alkalmaz. Az ajándékban itt hagyott triptichon a makói könyvtár falát ékesíti.

Földessy Péter Munkácson született (*1944), az ungvári Iparművészeti Szakiskolában tanult. Eredeti tehetség. Több mint hetven murális művet alkotott. Nagyméretű groteszk akvarelljein megjelenik régiónk átalakulóban lévő világa, fura emberkéi menekülőben vagy éppen süllyedőben a Bolondok hajóján, marionett-figurákként láthatatlan kezek által mozgatva, de makói ihletésű Hagymakarneválját őszinte jókedv hatja át. Hagyma lovagjai ugyan komor képpel ülnek a kis szekéren, de a szeszélyesen zsúfolódó formák és a meleg színek derűt sugároznak.

A Szabadkán élő Gyurkovics Hunor Pécsett született (*1951), a belgrádi Iparművészeti Főiskola grafikai szakán tanult, mintegy negyed évszázada hűségesen jár a különböző makói művésztelepekre. Feszület című festményén puritán egyszerűséggel rajzolódik ki a csupasz házfalon két enyhe ívet alkotó, egymást keresztező fokhagymafüzér. Az érzékletesen, fehéren fehérrel megfestett hagymák önmagukban is megállnának csendéletként, mégis többet jelentenek, mint puszta látványuk, mert a füzérek – mintegy keresztet vetve a falra – a szakrális néphagyományra utalnak: fölidézik a termés és az áldás kapcsolatát és a fokhagymának tulajdonított gonoszűző hatást, ezáltal szimbólumokká válnak. Égő hagymák c. festmény hajladozott szárú, zöld mező fölött lebegő vöröshagymáit nézve a pünkösdi lángok lobogására kell asszociálnunk. Márton Áronnál a hagyma az élet, Gyurkovics Hunornál a lángolás a szépség szimbóluma.

 

Szobrászat

A város szobrászatában is későn jelent meg a hagyma motívum. Az 1960-as évek végén a múzeumi baráti kör egyik összejövetelén vetődött föl, hogy meg kellene mintáztatni a hagymát, mint a város jelképét. Ebből a gondolatból született Végvári Gyula hódmezővásárhelyi művész muráliája a csipkeház homlokzatára. Végvári Gyula az Iparművészeti Főiskolán végzett, az 1960-as években került Hódmezővásárhelyre, ahol a majolika gyár iparművésze volt. A Munkácsy-díjas művész Hagyma kerámiájával igazodott a csipkeház architektúrájához. Több szintet átfogó kompozíciója – a rendelkezésre álló falfelületnek megfelelően – vertikális jellegű, egy függőleges tengelyre épülő centrális elrendezésű munka. Az építészeti ornamentikához igazodva, négyzetekbe komponálta bele a hagymát, és annak szerkezeti elemekre bontott metszetét.

443. Végvári Gyula: Hagymakompozíció444. Kliegl Sándor: Hagymás kompozíció

 

A Lenin Termelőszövetkezet székházára Kliegl Sándor (*1945) hódmezővásárhelyi (azóta szegedi) szobrászművész készített hagymás kompozíciót. Ötletgazdag szobrász, a legkülönbözőbb plasztikai megoldásokra érzékeny: a kisplasztikára éppúgy, mint a köztéri szobrokra. Főleg a tér és az ember problémája foglalkoztatja. Amikor a székház elkészült, maga a tervező, Bakonyi Tibor javasolta, hogy a kopár homlokzatra a szövetkezet készíttessen épületplasztikát. Kliegel Sándor szobrászt azzal bízták meg, hogy a szövetkezet névadóját, Lenin alakját mintázza meg. E helyett a művész fehér háttérre nagy méretű, artisztikus hagymás kompozíció tervét készítette el. Az elbíráláskor a megrendelő Lenin figuráját kérte számon, de a pártbizottság képviselője megjegyezte: „Ti nem hagymát termeltek?”. Így maradt a hagymás kompozíció, de racionális okokból kisebb, olcsóbb kivitelben, ami bontással nem járt. A vörösrézből hajlított hagymaformákat a művész az aranymetszés szabályainak megfelelően helyezte el a homlokzaton. A félbe vágott hagymák nem naturális megjelenésűek, művészi átírásban jelennek meg. A szobrász szerint a vörös mezőtúri téglahomlokzathoz harmonikusan nem illeszkedett a vörösréz kompozíció, a megrendelő kívánságára a fehér háttér elmaradt. Mióta a réz oxidálódott, a színharmónia helyreállt.

Jámborné Balog Tünde az 1970-es években kerámiákat is csinált. Formáit és díszítő elemeit a népi fazekasság ihlette. Játékos, groteszk figuráiban növényt, állatot antropomorf vonásokkal ruházta föl. Hagymavárosa bekötött fejű asszonyság, hagymatestének ablakaiban könyökölnek a város lakói, megjelennek jellegzetes épületei. A Hagymaember fejéből a kalap bojtjaként kinő egy kis hagymagyerek.

445. J. Balog Tünde: Hagymaváros446. J. Balog Tünde: Hagymaember

 

447. Nemes Fekete Edit: Hagymásházak448. Nemes Fekete Edit: Hagymatálak

 

A Makói Művésztelepnek kezdetektől hűséges tagja a szabadkai Nemes Fekete Edit (*1944), aki az újvidéki Iparművészeti Iskola kerámia szakán, majd a szintén újvidéki Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán végzett; tagja a Vajdasági Képző- és Iparművészeti Egyesületnek. Művészetének visszatérő motívumai a szülőföld és a haza szimbólumaként megjelenő asszonyalakok és házak. Kendőformára hajtott, kinyújtott samott lapokból készülnek: egy kisebb alakkal kiegészülve anyák, csoportba állítva és kissé megdőlve menekülők, egymásra illesztve kendős, bőszoknyás nőalakok vagy parasztházak. Hagymásházak című több darabos kerámiája 1995-ből való. A ráapplikált, patinázott hagymanövények eredetileg ajándéktárgynak készültek, de fölfedezve alkalmasságukat a művész Hagymatáljain is fölhasználta őket. Az egyik hagymástáljába a telep részvevői bevésték nevüket; égetéskor összetört, de összeragasztva még kifejezőbbé vált.

449. Miholcsa József: Füzér

 

1973–74-ben a makói telep vendége volt akkor Romániában élő Kozma István (*1937) képzőművész. A Szatmárnémetiben született, 1963-ban végezte el Kolozsvárott a Festészeti és Iparművészeti Akadémiát. 1963-tól 1990-ig Nagybányán élt, ekkor a népi iparművészet területére rándult ki. Magyarországra költözött, jelenleg Mezőkövesden él. Méltó folytatója a Hollósy Simon által megteremtett modern magyar festészetnek. Hagymaszedő c. rézdomborításán – mivel a kertész családok életének alfája és ómegája a hagyma – egy hagyma kompozícióba formázza bele a hagymaszedő asszony alakját.

A hagymamotívum a fő forma körül is megjelenik. (486. kép)

Miholcsa József Marosvásárhelyen született és élő szobrászművész (*1953) rendkívül termékeny alkotóként vett részt a telep munkájában. Művészi hitvallása: „Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás, mert ez nálunk létünk ellen elkövetett bűn; szeretném, ha életem, hitem és erőm előtt hagyna el. Hátha szoborba faraghatnám sorsunk kilométerköveit, útjelző cölöpeit, a tévelygésem hátrahagyott és újratalált nyomait.” Sajátos faragó művészete fejeződik ki Füzér c. munkáján, amelyen a hagymafüzért életfa motívumként fogta föl. Az egész összefordított hagymákból van összerakva, fölül forgós napkorongban teljesedik ki. Formanyelvében az archaikus művészet és a népművészet elemei lelhetők föl. Ő készítette a lebontott Szent János kápolna helyén fölállított haranglábat is.

Makó Város Önkormányzati Képviselő-testülete Hagyma és ember címmel a várost jelképező köztéri szobor megalkotására 1997 őszén nyílt pályázatot írt ki. Az 1:5 léptékű fehér makettet 1998. február 10-ig kellett benyújtani. A szobor helyét a szökőkút melletti térre tervezték. A pályázatra tizenkilenc szerző huszonkét műve érkezett be.

A hely szellemét megtestesítő köztéri jel megmintázása rendkívül nehéz föladatnak bizonyult, hiszen egy ilyen emlékműnek olyan szellemi gondolatot kell hordoznia, amelyet mindenki megért és egyben maradandó is. A művészek a két fogalom, a hagyma és az ember párosítását figurális vagy hagymaábrázolásként fogták föl. Ebből adódott, hogy mitikus, sőt mitológiai ábrázolások, szimbólumhalmozások, témától teljesen idegen, környezethez nem simuló, egynézetű, a hagyma szellemiségétől idegen, népszínmű jelenetet ábrázoló, a mese vagy a képzelet világába vivő, esztétizáló megoldású, nem fölnagyítható stb. pályamunkák is keletkeztek.

450. Bánvölgyi László pályaműve451. Eskulits Tamás pályaműve452. Fűz Veronika–Koczor György pályaműve

 

453. Horváth István pályaműve I.454. Horváth István pályaműve II.

 

455. Kiss Jenő pályaműve456. Kocsis Előd pályaműve

 

457. Lengyel Péter pályaműve458. Mészáros Gábor–Fodor Ida pályaműve

 

459. Ócsai Károly pályaműve I.460. Ócsai Károly pályaműve II.

 

461. Oláh Szilveszter pályaműve462. Párkányi Péter pályaműve463. Rétfalvi Sándor pályaműve464. Takács Viktória pályaműve

 

465. Tóth Dávid pályaműve I.466. Tóth Dávid pályaműve II.

 

467. Tóth Sándor pályaműve468. Tóth Zsuzsa pályaműve

 

469. Yengibarin Mamikon pályaműve482. Veres Kálmán–Vadász Ferenc pályaműve483. Sütő Ferenc díjnyertes pályamunkája484. Sütő Ferenc látványterve

 

A pályamunkák közül a Képző- és Iparművészeti Lektorátus – a szakértői vélemény alapján – Sütő Ferenc pécsi szobrászművész tervét javasolta megvalósításra. Ezzel a képviselő-testület is egyet értett.

A Lektorátus részletesen jellemezte Sütő Ferenc munkáját: „A szobor a makói hagymák formarendjéből indul ki, a hagymaleveleket nyitja meg és erősíti fel virtuális, organikus és ornamentális formálással, plasztikai élményt adva. A két erőteljes hagymaforma sarjadó, feltörő fiatal hagymahajtásokat fog közre. Az ég felé nyúló vertikális forma ad lehetőséget arra, hogy a hajtás az alapzatra árnyékot vetve, napóraként működjön. A terv a hagyma invenciózus megjelenítése, a pályázó szépen bontja fel a hagymát: a hagymára is utal, de nonfiguratív formává is tud nőni, olyan ponton állt meg a stílusban, ami érzékletes. Szép a ritmus, jók az arányok, az asszociációs tartomány gazdag; szoborrá, plasztikává vált a motívum. A napóra funkció értékes, a kompozíciót gazdagító ötlet.”16

 

Iparművészet

Ismeretlen naív iparművész Makó kertészeti termékeivel díszítette a dalos verseny makói jelvényét. Az 1876-ban alakított nagyhírű Makói Dalárda 1933-ban országos dalosversenyen, ahol kétszáz dalárda és húszezer dalos vett részt, könnyű dalcsoport kategóriában harmadik helyet ért el. A korabeli sajtó megemlítette: „a makói hagymából igen ötletesen összeállított lírás jelvényükkel a felvonuláskor külön nagy sikert arattak”.

A lírát étkezési hagymából és dughagyma füzérből alakították ki, húrjait fokhagymából és zöldségből. Nem hiányzott róla az elnyert serleg, a nemzetiszínű szalag, Liszt Ferenc domborműve és a dalárda tényleges líra jelképe sem.

485. Makói dalos verseny jelvénye486. Kozma István: Hagymaszedők

 

(Rézdomborítás)

 

Fotó- és filmművészet

A 20. század első évtizedeiben igen tetszetős hagymás üdvözlőlapok készültek. Az elsőt Vészi Dezső könyv- és papírkereskedő adta ki 1916-ban. A régebbi lapon a megfestett hagymára négy fehér pánttal helyezték föl a városháza és más épület színezett fényképét. A képeslap Kovács Sándor papírkereskedő kiadásában jelent meg. A fölvételt Knoplmacher J. készítette. (Idő meghatározó a manzárd tető, amely 1912–1939-ben díszlett a városháza nagyterme fölött.) A másik közölt lapon egy tényleges színes hagymafölvételre került az épület fényképe. Az 1943 körül készült képeslapot a budapesti Monostory utóda, Kalantay fényképész készítette. Hagymás üdvözlőlapok olyan változatát is kiadták, ahol az épületfotó ablakként kinyitható és leporellószerűen tucatnyi város-fölvétel bomlik ki.

487. Üdvözlet Makóról488. Makói képeslap

 

Az újonnan épült József Attila Múzeumban 1981-ben készült Makó 700 éve című állandó kiállításnak a teremben körülfutó frízszerű fényképei Szabóky Zsolt fotóművész munkáját dicsérik. Ez adta az ötletet, hogy fölvételeiből és újabb munkáiból önálló kötet jelenjen meg. A 96 fényképet tartalmazó könyv a Corvina kiadásában jelent meg Lator László bevezetőjével és Halmágyi Pál utószavával. Szabóky Zsoltnak, a Magyar Fotóművészek Kamarája elnökségi tagjának tucatnyi reprezentatív kötete jelent meg.

A makói fotóalbumból „A hagyma szelelése” c. fölvételét közöljük.

489. Szabóky Zsolt: Hagymaszelelő

 

Kötetünkhöz a fölvételeket Dömötör Mihály (*1950) hódmezővásárhelyi születésű fotóművész készítette. Eredeti szakképzettsége mezőgazdasági üzemmérnök. 1980-tól múzeumi fotós. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Elnöke a Szegedi Szépműves Céhnek. Főleg képzőművészeti könyvekhez készített fotókat. Művészi fényképeiből itthon és külföldön több kiállítása volt. Kötetünk archív fotóit nagy műgonddal készült fölvételeivel egészítette ki.

A makói hagymáról az első film 1938-ban készült. Dr. Vidacs Aladár (1909–1966) geológus, a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa a szegedi egyetemen 1932-ben biológia–földrajz szakon nyert tanári diplomát. 1933–35-ben az egyetem ásványtani–kőzettani tanszékén dolgozott, 1935–1940-ben a makói gimnázium tanára. Már makói éveiben foglalkozott tudományos és oktatófilmek készítésével. 1940-től a kultuszminisztériumban az oktatófilmek szakreferense, 1945-től miniszteri titkár, osztálytanácsos. Később az általa szervezett Közművelődési Filmintézet igazgatója. 1948-tól visszatért a földtani tudományok műveléséhez. 1938-ban Erdei Ferenccel közösen készítette a makói hagymáról szóló oktatófilmet. „A film földrajzi része – olvashatjuk a korabeli sajtóban – olyan kiváló szépérzékkel és fényképező tehetséggel készült, hogy Makó ekképp felfedezett szépségei a makói őslakókat is meglepték, s igen alkalmasak arra, hogy Makónak hasznos idegenforgalmi propagandát csináljanak az ifjúság körében.” A hagymatermelési rész elkészítésénél Erdei Ferenc működött közre. „A hagymára vonatkozó rész nagy alapossággal és szakértelemmel végigviszi a szemlélőt a hagyma egész termesztésének útján az apró hagymamagtól kezdve az exporthagymáig.” A filmet a hagymaházban 1938. október 31-én mutatták be. A filmhez Vidacs Aladár és Erdei Ferenc bevezetőt mondott. Mivel 1938-ból fönnmaradt Erdei Ferenc hagymakiállítási terve, ennek ismeretében föltételezhetjük, hogy a Vidacs Aladár-féle film a makói hagymatermelési mód és eszközök mellett bemutatta a hagymások életét, érinthette a hagyma közgazdasági szerepét és villanásszerűen a nemesítést is.

 

259. táblázat

Erdei Ferenc hagymakiállítás tervezete 1938-ból

 

A h a g y m a

 

A makói hagyma (mintafejek) t, kApróhagyma (I. év)kNagyhagyma (II. év)kMaghagyma (III. év)kKorcsok és szennyeződések a makói h.-bantMás magyarországi hagymatIdegen hagymákk, tA h a g y m a t e r m e l é s t e c h n i k á j a

 

A makói hagymaföld kA dughagymatermelésMagvetéskGyomláláskApróhagyma szedéskDughagyma-szárításkDughagyma-osztályozáskNagyhagymatermelés HagymarakáskKaparáskHagymaszedéskVálogatás, csomagoláskMagtermelésMaghagymaültetéskMagszedéskMagcsépléskHagymatermelő szerszámokÚtallómBoronamKaparótHagymaásótVetőgépmRostamSzárítórácsmA h a g y m a t e r m e l é s g a z d a s á g i jelentőségeTermelés

 

Hagymás gazdaságok Makón gA hagymaterület Mo.-on törvény-hatóságonkéntgA hagymaterület Makó vidékénjárásonkéntgA hagyma kézi munkaszükséglete(összehasonlítva)gA hagymában fizetett napszámg(összehasonlítva)gHagymatermés és kivitelgA makói hagyma Európa termelésébengForgalomA Makóról elszállított vöröshagymagA Makó vidékről elszállított vhgA makói hagyma piacaigA vöröshagyma termelői áragA fokhagyma termelői áragA fogyasztásNéhány ország fogyasztása fejenkéntgNéhány ország hagymaszükséglete ésbevitelegA h a g y m á s o k

 

Munkában kA piaconkTársaságbankA hagymás ház udvarakA hagymás ház belülkA hagymás székházkA hagymás fogatkA hagymás biciklinkTalicskávalkA h a g y m a k e r t é s z e k t á r s a d a l m i helyzete

 

A hagymások aránya a város népességében gEloszlásuk a város területéngA hagymások vallási megoszlásagA kereskedőkégA kertészek vagyoni viszonyaigA kereskedőkégA h a g y m a n e m e s í t é s t ö r t é n e t e és szervezete

 

A Gazdasági Iskola nemesítő munkája g, k, mKiállítás 1935-benkKiállítás 1936-bankKiállítás 1937-benkJelenlegi berendezés Telepek 1938-bankIrodakKik mivel járulnak hozzá a hagymanemesítéshezgK í s é r l e t i m u n k á n k i r á n y a i

 

Tömegtenyésztés családonként Makóit, k, gKorait, k, gNagyhozamút, k, gTörzstenyésztés családonkéntMakói törzsekt, k, gKorai törzsekt, k, gNagyhozamú törzsekt, k, gEgyedi kiválogatás családonkéntKoraiakt, k, gMakóiakt, k, gNagyhozamúakt, k, gAz őszi hagymat, k, gA szárítás nélküli hagymat, k, g

g = grafikon, k = kép, m = modell, t = természetben

(Forrás: MMA 20.)

A Néprajzi Múzeum és a makói József Attila Múzeum közös munkájaként 1985-ben készült A makói hagymatermesztés c. film. A forgatókönyvet Tóth Ferenc múzeumigazgató állította össze; az operatőri, rendezői, vágási, hangosítási munkát Lehel László, Papp János és Tari János, a Néprajzi Múzeum munkatársai végezték. A film Erdei Ferenc születésének 75. évfordulójára társadalmi munkában készült.

A Magyar Televízió 1995-ben a makói hagymáról a Magyarok Cselekedete sorozatban rendkívül igényes kisfilmet készített. Közreműködött Helyei László, Papp Zoltán, Sinkovits Imre és Stohl András. Készítette Lugosi Péter, M. Topits Judit, Nagy András, Sass Péter, Thermesz Vilmos és Tóth Ferenc.

Az Agóra Rt. A makói hagyma címmel 1995-ben referencia filmet készített. A 17 perces videofilm rendezője és operatőre Joó Imre, a szaktanácsadó Lestár András kirendeltségvezető és Zsivola Béla telepvezető volt.

A Makói Városi Televízió 1996-ban készítette Kutatástól az ünnepig című videó filmet, amely bemutatta a termesztés múltját, a nemesítést, a nagyüzemi agrotechnikát, a hagyma gyógyhatását, konzervipari földolgozását, termelési föladatokat, a hagymafesztivált. A film folyamatában a riportalanyok: dr. Tóth Ferenc ny. múzeumigazgató, dr. Szalay Ferenc a kutató állomás ny. igazgatója, Seres Gyula, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, Bereczki Sándor hagymakertész, Füleki László, a Hagymatanács titkára, dr. Barnóczki Attila, a kutató állomás igazgatója, dr. Stepper Magdolna osztályvezető főorvos, Hotya Líviusz, az Agóra Rt. vezérigazgatója, dr. Kiss Zoltán, a Földművelési Minisztérium államtitkára. Operatőr: Báló József, Csávás Antal, Czibolya Kálmán, Szentpéteri István; szöveg: Kínyó István, Varga Márta; videó utómunkatárs: Kukucska András; fölirat Boros Attila. A 44 perces film Kassán nemzetközi videofilm bemutatón kiemelt díjban részesült.

 

Állandó kiállítások

A kiállításokat – szakmai forgatókönyv alapján – kiállítás rendezésre szakosodott belső építészek művészi-esztétikai elgondolások alapján készítik, ezért ebben a fejezetben szólunk róluk. A makói múzeum első állandó hagymás kiállításának forgatókönyvét Péter László és Barabás Jenő készítette, a kivitelezést a Magyar Múzeumok Országos Központjának kiállítás-rendezői végezték.

A makói múzeum skanzenjében, Erdei Ferenc szülőházában 1993-ban készült el az újabb állandó hagyma kiállítás. Az első helyiség hagymás életmódot mutat be az Erdei nagyszülők tisztaszoba berendezésével. A második helyiség a makói hagymafajtát és a nemesítést vázolja föl, dioráma ad helyet a hagymapiacnak. A következő két helyiség a hagymatermesztés múltját, valamint a hagyományos és a gépesített technológiát és eszközeit szemlélteti. Második lépcsőben kiegészül a hagymakereskedelemmel. A forgatókönyvet Tóth Ferenc, a rendezést Kamarás Borbála belső tervező, a rendezést Halmágyi Pál irányításával a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiállításrendezői készítették.

 

Hagyma és a művészetek(Összefoglalás)

A makói hagyma olykor ihletője volt irodalmi és művészeti alkotásoknak is. Nem annyira helyi születésű művészek választották témául, inkább az itt megforduló, hosszabb rövidebb időt itt töltő személyeket ragadott meg.

Míg az irodalomban véletlenszerűen, alkalmilag jelenik meg a hagyma, addig a képzőművészetben fontos szerephez jut. Egyrészt az élet kívánta meg, hogy a reklámgrafika maradandó műveket hozzon létre, másrészt a Makói Művésztelep ide hívta a Kárpát-medence sok kiváló magyar művészét, akiknek Makó és a hagyma egyet jelentett, és számunkra klasszikusnak számító alkotásokkal fejezték ki a város szellemiségét.

A grafika terén igen markáns alkotások születtek, mindenekelőtt szimbólumok, emblémák. A festészetben a táj és az ember kapcsolata, másoknál átvitt értelmű, szimbolikus vagy éppen folklór ihletettségű munkák alakjában jelenik meg. A szobrászatban murális munkáktól a köztéri szobrokig változatos a műfaj. Hagyma és ember címmel a várost jelképező köztéri szobor megalkotására 1997-ben pályázatot írtak ki. A beérkezett 22 pályamunkából Sütő Ferenc munkáját fogadták el. A fotóművészet is több maradandó értékű munkával hívta föl a figyelmet a hagymára. A jeles növényről több film is készült.

Onions and art(Summary)

The onions of Makó have sometimes provided the inspiration for literary and artistic works. However, it was not locally born artists who chose the onion as their subject, but rather outside artists who had spent some time in Makó and were impressed by the onion.

Whilst in literature the onion appears, on occasions, by chance, it has an important role in the sphere of fine arts. On the one hand, economic life called upon graphic artists to produce striking advertisements, whilst on the other, the Makó Colony of Artists invited many talented Hungarian artists from the Carpathian Basin, for whom Makó and the onion were synonymous. These artists captured the spirit of the town in works that are already considered by us to be classics.

In the field of graphic art, the most characteristic works arose from symbols and emblems. In painting, the relationship between the countryside and man is sometimes represented in abstract or symbolic works, or works inspired by folk art. There is a variety of sculptures, from murals through to statues in public places. In 1997, a competition was held, under the title: Onion and Man, for the creation of a sculpture, for a public place, which would symbolise the town. A work by Ferenc Sütő was chosen out of the 22 entries. Photographic artists have also produced several works of lasting value drawing attention to the onion and many films have been made about this remarkable vegetable.