Tájunkon már a török hódoltság előtt folyt hagymatermesztés. II. Ulászló király az 1510. évi pestisjárvány elől a Makótól tíz kilométerre eső Csanád várába menekült, és az ott termő, kitűnő minőségű hagymával kúrálta magát. Makó törzslakossága töretlenül őrizte hagymakultúráját a zivataros századokban.

A hódoltság után, 1755-ben az egyik szomszéd megyei földesúr innen szerezte be vöröshagyma-szükségletét. A 18. század második felében Csanád megyét kötelezték, hogy a katonaság ellátására - harcok idején - nagyobb mennyiségű vörös- és fokhagymáról gondoskodjék.

A hagymát előbb a házak kertjeiben, majd a közeli veteményeskertekben termelték, sőt az igény növekedésével a szőlőtőkék kivágásával a korábbi szőlőföldeken is.

A földesgazdák szemtermelők voltak, hagymát kizárólag a házas zsellérek termeltek. 1835-ben a veteményes földek nagysága mintegy 20 hektár lehetett, ugyanennyit tehetett ki a házikertek veteményesre használt része is. Makón a telkes jobbágyok kezén lévő föld fölaprózódott: 1849-ben a parasztság több mint hetvennégy százaléka földnélküli volt. Megélhetésüket a belterjes gazdálkodással tudták fönntartani.

A belső legelőt 1861-ben osztották föl, ebből a volt földnélküli házas zsellérek - 2054 család - kaptak egyenként 2200 négyszögöl (járandóságot) területet. Ekkor került ki a makói hagyma a kertekből a szántóföldekre. A termesztés ugrásszerűen megnövekedett, de a művelési mód továbbra is kézi maradt. Közben az áruforgalom technikai föltételei is létrejöttek; 1883-ban a város bekapcsolódott a vasútforgalomba. A makói hagymát a nyugati államok is megismerték; 1873-ban a bécsi, 1888-ban a brüsszeli világkiállításon mutatták be. Közben a makói határ hagymatermelésre kicsinek bizonyult, ezért a Maroson túl, Bánságba gőzekével fölszántott területet béreltek.

A trianoni békeszerződés a makói hagymástársadalomnak különösen nagy veszteséget okozott: a hagymakörzet egy részét elcsatolták. Ezután a makói határ távolabbi övezeteiben és a megye nagybirtokosaitól béreltek hagymatermelésre földet. A haszonbérleti díj és ennek következtében a termelési költség nagyra szökött, és ez belső társadalmi feszültséget okozott. A világgazdasági válság éveiben egy mázsa hagyma előállítási költsége hat pengő volt, az eladási ár viszont csak 3-4 pengő. Közben az uradalmak is elkezdtek termelni hagymát. Évről évre kedvező fizetési föltételekkel bérelhettek földet a mezőhegyesi állami birtokon. Az első világháború előtti években Makón a hagyma vetésterülete mintegy négyezer holdat tett ki, a termésátlag holdanként 60-80 mázsa volt.

1935-ben 600 hagymakertész terményeiből rendeztek kiállítást. Úgy találták, hogy két jellegzetesen elkülönülő változat lelhető föl benne: az Erdei család kezén lévő kisebb termetű, világosabb héjú, fölül vállasan kigömbölyödő; és a Rozsnyai-féle nagyobb termetű, gömb alakú, erőteljesebb gyökérzetű.

A második világháború utáni földreform kedvező távlatot nyitott, de a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása és az alacsony hagymaárak elkedvetlenítették a termelőket.

A nagyüzemi, kézi termelés A túltermelésre hivatkozva bevezették a tervgazdálkodást. 1949-től nemcsak a kulákoknak tiltották meg a hagymatermelést, hanem az ipari dolgozóknak, kereskedőknek, kisiparosoknak is. A tagosításkor a kertészek a várostól 20-22 kilométerre eső területen kaptak csereingatlant. A beszolgáltatási rendszer is elkedvetlenítette a termelőket. A termelőszövetkezetekben nem tudtak megbirkózni a munkaigényes növények termesztésével. A hagymaföldek elgyomosodtak és elfertőződtek. A nagyüzemi táblákon kisüzemi, kézi termesztés folyt.

Nagyüzemi, gépesített hagymatermesztés. A gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformja új közgazdasági gondolkodást indított el. A szövetkezetekben a hagyma közös, csapatmunkáját fölváltotta a családi művelés. Megkezdődött a hagymatermesztés fejlesztésének komplex kutatása. Erdei Ferenc irányításával, országos kutatóintézetek bevonásával 1970-1980-ban 27 témakörben indult meg a munka. Mindenek előtt meggyorsult a hagymatermesztés gépesítése, kidolgozták a komplex növényvédelmet. A Makói Hagymatermelési Rendszer összefogta a dughagymás termesztő körzetet. Szolgáltatásai sokirányúak voltak. Ellenőrizték a hagymát a hőkezelőben, a tárlókban, tenyészidőben a hagymatáblákon; gondoskodtak a gazdaságok számára első osztályú vetőmagról, csávázásról; beszerezték a gyomirtó- és növényvédő szereket, hagymaművelő gépeket, gépalkatrészeket stb. Létre hozták a biotechnológiai szövettenyésztési módszer alkalmazására a Makóklón Társaságot. A Makói Hagymatermelési Rendszer jogutódaként 1989-ben megalakult a Hagyma Egyesülés, amely 1992-től - makói központtal - Hagyma Terméktanács néven egyesületként működik.

Forrás:http://www.zselic.extra.hu/20060527_28_dartsz/mako/dartsz2.htm